Kelemen János (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVI.

Túl a nyelvfilozófián


Innátizmus és evolúció

Az innátista koncepció a későbbi évek során jellegzetes biolingvisztikai koncepcióvá vált (Chomsky 2004), és mint ilyen, sajátosan kapcsolatba került a standard evolúciós felfogásokkal. Ahogy Dennett (2004) vitriolosan bírálja, Chomsky – Goulddal egyetemben – azok közé a szerzők közé sorolódik be, akik nagyon határozott elképzelést fogalmaznak meg az exaptáció és adaptáció viszonyáról. A standard evolúciós felfogások, és ebbe a standard felfogásba beletartoznak a mai evolúciós pszichológia vezető képviselői is (Barkow et al. 1992; Pinker–Bloom 1991; Pinker 1999; 2002), minden emberi teljesítményt közvetlen adaptációs módon magyaráznak. Ahhoz, hogy arcokat tudjunk felismerni, kell, hogy valamilyen evolúciós nyomás legyen, amely az arcfelismerést preferálja (például a csoportélet és az érzelmi összetartozás előnyével), s ennek következtében létre kell, hogy jöjjön egy olyan idegrendszeri struktúra, amely az arcfelismerésre specializálódott. Gould és Vrba (1982) fogalmazza meg az ezzel szembeállított exaptációs felfogást. Exaptáción azt értik, hogy lehetnek olyan jellegzetességei az emberi gondolkodásnak, amelyekre eredetileg nem irányult szelekció, hanem valami másra irányuló szelekció melléktermékeiként jelentek meg. Egy korábban sokat hivatkozott jellegzetes példát említve, az algebra kialakítására az emberi idegrendszer nyilvánvalóan alkalmas, az is nyilvánvaló azonban, hogy amikor ez az idegrendszer szelektálódott, még nem volt algebra. Valami másra kialakult dolognak a következményeként vált alkalmassá erre is.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 932 0


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete nyelvfilozófiai, nyelvlogikai kérdésekkel foglalkozik. Alcíme - Túl a nyelvfilozófián - nem azt jelenti, hogy túlléptünk, vagy túl kellene lépnünk a nyelvfilozófián, hanem azt, hogy mindenképpen túl vagyunk egy olyan filozófiatörténeti korszakon, amelyben a nyelvfilozófia egy adott szerepet játszott. Túl vagyunk a kérdésfeltevések és válaszok bizonyos típusain, amelyeket új kérdésfeltevések és választípusok váltanak fel. Ezt fejezi ki kötetünk szerkezete is, bár természetesen sem rendszeres, sem történeti értelemben nem foghatja át a nyelvfilozófia egészét, és jóval több területet hagy figyelmen kívül, mint amennyit át tud tekinteni.

Az itt olvasható tanulmányok olyan, a nyelvfilozófia körébe tartozó problémákról szólnak, sokszor meglepően új megközelítésben, mint Frege szemantikájának felülvizsgálata, a „hazug” típusú paradoxonok kiküszöbölése a tárgynyelv és metanyelv megkülönböztetése nélkül, fogalmi igazságok és analitikusság, az intenzionális jelenségek megjelenése egyszerű mondatokban, a normák nyelve és logikája, tulajdonnevek és direkt referencia, az innátizmus kérdésköre vagy Wittgenstein-képünk változásai. A kérdések és válaszok eredetiségét és a lehetséges megközelítési módok gazdagságát figyelembe véve néhány esetben kötetünk az adott tanulmányhoz kapcsolódó vitacikket is közread.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Intézetében 2012-ig mintegy másfél évtizeden át működött az MTA-ELTE Nyelvfilozófiai Kutatócsoport, amelynek évente megrendezett hazai és nemzetközi konferenciái az ezen a területen dolgozó kutatók jelentős seregszemléi voltak. A jelen kötet legtöbb szerzője is a kutatócsoport tagjaként vagy azzal szorosan együttműködő külső munkatársként folytatta tudományos tevékenységét életének egy szakaszában. Kötetünk a maga módján az egykori Nyelvfilozófiai Kutatócsoportnak is emléket állít.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-kelemen-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxvi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave