Az etológia, a kísérletes pszichológia már száz éve foglalkozik azzal, hogyan tanulnak az élőlények. Sikerült azonosítani a tanulás típusait és mechanizmusait a laposférgektől a csimpánzokig sokféle lehetséges helyzetben és módon. A tanítással nem nagyon foglalkoznak ezek a tudományok – pusztán azért, mert a tanítás az élővilágban csak nagyon ritkán fordul elő, sőt talán az ember az egyetlen lény, aki tanításra képes. Vannak persze olyan esetek, amelyek tanításként értelmezhetők: a szurikáta szülők például egészen komoly tanítási programot hajtanak végre, miközben megtanítják a kis szurikátákat a skorpióvadászat fortélyaira. Először olyan döglött skorpiókat adnak nekik, amelyeknek leszedték a méregtüskéjét, majd olyanokat, amelyeken már meghagyták. Ezt követik a tüske nélküli, élő skorpiók, majd végül olyanokat kapnak, amelyek igazán veszélyesek. Ez a tanítás azonban nagyon specifikus tudásról szól, és a részletes vizsgálatokból kiderült, hogy sok szempontból egy rögzített mintát követ. A kölyök más-más hanggal jelzi, amikor elvégzett egy-egy szintet, és az oktató ebből tudja, hogy továbbléphet. Feltűnő, hogy az emberszabásúaknál sincs nyoma a tanításnak az egyszerű utánzáson túl.