Minden gyerek szeret tanulni. A hatévesek szinte kivétel nélkül hatalmas várakozásokkal indulnak az iskolába, de ez a lelkesedés azután gyorsan elpárolog. Ha elfogadjuk, hogy a tanulás során a munkát a diáknak kell elvégeznie, hogy ez az ő részéről kíván meg erőfeszítést, akkor a tanár egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy ehhez a munkához megteremtse és fenntartsa a motivációt. Elsőre jó ötletnek tűnhet, hogy ezt IKT-eszközökkel tegyük, hiszen minden gyerek boldog, ha az órán valamilyen kütyüvel dolgozhat. Ez a „hűha-hatás” azonban elég gyorsan elenyészik. Jól érzékelhető ez például az interaktív táblák esetében: ez az elsődlegesen a frontális módszert kiszolgáló eszköz kezdetben nagy izgalmat kelt mind a tanárok, mind a diákok körében, akik lelkesebbek azokon az órákon, amikor használatban van az interaktív tábla. Néhány hónap alatt ez a lelkesedés elpárolog: az interaktív tábla a táblavázlat készítésének megszokott eszköze lesz vagy – rosszabb esetben – egy kifejezetten drága vetítővászon. Nem érdemes tehát a motivációt maguktól az IKT-eszközöktől várni. (Érdekes, hogy ezt a fásultságot nem tapasztalom a Kahoot!-tal kapcsolatban. A diákok három év elteltével is ugyanolyan lelkesen játsszák, mint amikor megismerkedtek vele. Ennek az lehet az oka, hogy ez az eszköz módszerek tekintetében is újat hoz a tanulási folyamatba: bevonja, aktivizálja a diákokat, a versenyelem pedig járulékos motivációt is biztosít.)