Bánréti Zoltán (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Kísérletes nyelvészet


Korai képesség az osztenzív-következtetési kommunikációra még a nyelvelsajátítás előtt

A fentiek alapján feltételezhető tehát, hogy a kommunikációra specializálódott kognitív adaptációk, így a kommunikatív tudatolvasás pragmatikai következtetéseket alkalmazó képessége is elsődleges és központi szerepet játszik az osztenzív kommunikáció korai ontogenetikus megjelenésében. Ezt támasztja alá az emberek azon jól ismert képessége is, hogy pusztán nem verbális, osztenzív gesztusok segítségével, vagyis kód-alapú, konszenzuális nyelvi jelzések használata nélkül is képesek kifejezni és sikeresen átadni informatív szándékukat a kommunikációs partnernek. Valójában szinte bármely intencionális viselkedés használható kommunikatív és informatív szándékok kifejezésére is, amennyiben osztenzívkommunikatív kontextusban jelennek meg, és/vagy az adott cselekvés normatív, instrumentális kivitelezésének speciálisan torzított motoros transzformációja segítségével „kijelölik” annak osztenzív-kommunikatív funkcióját, vagyis a cselekvés informatív (és nem instrumentális) kommunikatív használatának szándékát. Ezek az ún. „motionese” mozgásmintázatok egyaránt jellemzik a pedagógiai szándékú osztenzív készségdemonstrációkat és a kommunikatív mintha-játék jellegzetes motoros kifejezési módját (l. Gergely 2013).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 933 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen.

Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok minden motiválta, többek között a kurrens nyelvészeti modellek, elméletek és variánsaik versengései és ennek kapcsán olyan objektív bizonyítékok keresése, amelyek csak kísérleti helyzetekben állíthatók elő.

Kötetünk tanulmányait négy tematikus egység szerint csoportosítottuk: 1. Nyelvleírási kérdések, 2. Nyelvelsajátítás, 3. A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai, 4. Nyelvi zavarok.

A szerzők között nemcsak a terület jelentős ismertségű személyiségei, hanem külföldről korábban hazatért, vagy más országokban dolgozó és az itthoniakkal szoros kapcsolatokat fenntartó, sőt Magyarországon működő külföldi kutatók is megtalálhatók, példázva a magyarországi nyelvészet nemzetközi beágyazottságát. Nyolc tanulmány esetében a szerzők mellékeltek a kísérleteik hátteréhez, például az adatbázisokhoz, vagy a keretként szolgáló kutatási projekthez és kutatócsoporthoz elvezető internetes linkeket, melyeket QR-kódok formájában adunk meg. A QR-kódok okostelefonnal azonnal aktív linkekre fordíthatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxix//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave