Bánréti Zoltán (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Kísérletes nyelvészet


Az emberi beszéd mint az osztenzív-kommunikatív szándékot jelző inger fiatal csecsemőknél

De vajon melyek azok az osztenzív kommunikációt mutató viselkedéses jelzések, amelyeket már a csecsemők is képesek felismerni, és a kommunikatív szándék kifejezőjeként értelmezni? Egy kézenfekvő osztenzív jelzés maga az emberi beszéd lehet, hiszen az emberi beszédhangok már a születéstől kezdve privilegizáltak a csecsemő számára (Vouloumanos–Waxman 2014). Annak alapján, hogy a beszélt nyelv szavai elsődlegesen az információ kódolására és kommunikációjára specializált kognitív adaptációk, joggal feltételezhető, hogy az emberi beszéd önmagában osztenzív jelzésként funkcionálhat, vagyis nem csupán mint információt kódoló nyelvi eszköz, hanem mint a kommunikatív szándékot kifejező jelzés is működhet. Ezt a hipotézist Onishi, Vouloumanos és munkatársaik egy sor vizsgálatban tesztelték (l. pl. Vouloumanos–Waxman 2014), és arra a konklúzióra jutottak, hogy 6, illetve 12 hónapos csecsemők számára a beszéd valóban osztenzív kommunikatív jelzésként funkcionál, ami képes az ágensek közti információátadás szándékának kifejezésére még akkor is, ha a használt szó új és ismeretlen a csecsemő számára.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 933 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen.

Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok minden motiválta, többek között a kurrens nyelvészeti modellek, elméletek és variánsaik versengései és ennek kapcsán olyan objektív bizonyítékok keresése, amelyek csak kísérleti helyzetekben állíthatók elő.

Kötetünk tanulmányait négy tematikus egység szerint csoportosítottuk: 1. Nyelvleírási kérdések, 2. Nyelvelsajátítás, 3. A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai, 4. Nyelvi zavarok.

A szerzők között nemcsak a terület jelentős ismertségű személyiségei, hanem külföldről korábban hazatért, vagy más országokban dolgozó és az itthoniakkal szoros kapcsolatokat fenntartó, sőt Magyarországon működő külföldi kutatók is megtalálhatók, példázva a magyarországi nyelvészet nemzetközi beágyazottságát. Nyolc tanulmány esetében a szerzők mellékeltek a kísérleteik hátteréhez, például az adatbázisokhoz, vagy a keretként szolgáló kutatási projekthez és kutatócsoporthoz elvezető internetes linkeket, melyeket QR-kódok formájában adunk meg. A QR-kódok okostelefonnal azonnal aktív linkekre fordíthatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxix//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave