Bánréti Zoltán (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Kísérletes nyelvészet


A referenciális szándék korai kikövetkeztetésével kapcsolatos empirikus eredmények

Az osztenzív kommunikáció felismerése, vagyis az arra utaló jelzésekre való veleszületett érzékenység a természetes pedagógia elmélete szerint kulcsfontosságú tényező a csecsemő társas, kulturális és nyelvi fejlődésében. Ugyancsak központi jelentőségű, hogy az osztenzív kommunikáció felismerése referenciális elvárásokat indukál a csecsemőben. Ez az egyedfejlődés során a tekintetirány (Senju–Csibra 2008), a rámutatás (Yoon et al. 2008) vagy felmutatás (Csibra–Shamsudheen 2015) referenciális értelmezésében jelenik meg, amelynek során az adott osztenzív viselkedést mindig a kommunikatív ágens referenciális szándékának kifejezőjeként kezeli a csecsemő, majd kikövetkezteti, hogy az adott kontextusban az milyen tárgyra vagy eseményre irányul. Az osztenzív kommunikáció felismerése tehát a kommunikatív szándék tulajdonításához vezet és olyan kontextusérzékeny pragmatikus következtetéseket indít be, melyek segítségével a csecsemő azonosítani képes a kommunikáció szándékolt referensét és kikövetkezteti azt az új és releváns informatív tartalmat (a kommunikatív ágens informatív intencióját), amelyet az a szándékolt referensről közölni kíván. Ez a következtetési folyamat kiemelkedő szerepet játszhat a szótanulás és a nyelvi fejlődés során, hiszen – szemben a kódelméletből következő szótanulási paradoxonnal – képes megmagyarázni, hogy miként lehetséges a szavak jelentésének elsajátítása egyik elsődleges, referenciális funkciójuk azonosításán keresztül.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 933 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen.

Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok minden motiválta, többek között a kurrens nyelvészeti modellek, elméletek és variánsaik versengései és ennek kapcsán olyan objektív bizonyítékok keresése, amelyek csak kísérleti helyzetekben állíthatók elő.

Kötetünk tanulmányait négy tematikus egység szerint csoportosítottuk: 1. Nyelvleírási kérdések, 2. Nyelvelsajátítás, 3. A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai, 4. Nyelvi zavarok.

A szerzők között nemcsak a terület jelentős ismertségű személyiségei, hanem külföldről korábban hazatért, vagy más országokban dolgozó és az itthoniakkal szoros kapcsolatokat fenntartó, sőt Magyarországon működő külföldi kutatók is megtalálhatók, példázva a magyarországi nyelvészet nemzetközi beágyazottságát. Nyolc tanulmány esetében a szerzők mellékeltek a kísérleteik hátteréhez, például az adatbázisokhoz, vagy a keretként szolgáló kutatási projekthez és kutatócsoporthoz elvezető internetes linkeket, melyeket QR-kódok formájában adunk meg. A QR-kódok okostelefonnal azonnal aktív linkekre fordíthatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxix//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave