Cikkünkben az igei bővítménykeret lexikális reprezentációjának kérdéskörét vizsgáltuk több szempontból. Egyfelől az argumentumrealizációs elméletek eredményeit felhasználva megfogalmaztuk azt az igényt, hogy strukturált lexikai reprezentáció útján predikátumok természetes osztályaira hivatkozva fogalmazzunk meg általánosításokat, és különítsük el a produktív/megjósolható jelenségek körét az egyes igék idioszinkratikus tulajdonságaitól. A természetes osztályok leírásakor szintaktikai teszteket keresünk, melyekkel egy adott ige besorolása egyértelműen eldönthető. Másfelől a számítógépes lexikonok iránt megfogalmazódó követelményekből kiindulva is arra jutottunk, hogy az explicitás és a koherencia kritériumának akkor felelhet meg egy lexikai adatbázis, ha tartalmazza a releváns általánosításokat, és ugyanakkor az általánosítások hatóköre és következményei egyértelműen levezethetőek és szintaktikai tesztekkel igazolhatók. Harmadrészt, a magyar nyelvre vonatkozó (illetve vonatkoztatható) vonzat-definíciók és tesztek tárgyalása során beláttuk, hogy ezek nem teszik lehetővé, hogy koherens lexikai adatbázist készítsünk a segítségükkel. A vonzatok azon tulajdonsága, hogy egy bizonyos ige lexikai tételéhez köthetők, ismét elvezet a produktivitás kérdéséhez, így kimondhatjuk, hogy a produktív szintaktikai–szemantikai műveletek és a hozzájuk kapcsolódó általánosítások meghatározása előfeltétele egy valóban koherens lexikon megalkotásának. Azt javasoltuk tehát, hogy a Nyelvtudományi Intézet számítógépes igei lexikai adatbázisának kibővítését a szintaktikailag releváns szemantikai predikátumosztályok meghatározásával kezdjük. Bemutattunk egy, a predikátumosztályok automatikus kinyerésére irányuló kísérletet, valamint egy másik megközelítést, amely a főnévi csoportok mondatbeli szintaktikai és szemantikai funkciójának vizsgálatából kiindulva próbálja meghatározni a produktívnak tekinthető bővítmények körét. Végül a jelentésegyértelműsítés példája alapján amellett érveltünk, hogy a predikátumok szintaktikai bővíthetőségük szerinti csoportokba sorolása olyan osztályozást eredményez, amely felhasználható e nyelvtechnológiai feladat aktuális problémáinak megoldásához.