Prószéky Gábor, Váradi Tamás (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIV.

Nyelvtechnológiai kutatások


Korpuszelemzések eredményei

A korpusznyelvészeti módszereket segítségül hívó kutatók az elméleti megközelítések sokféleségének és a pszicholingvisztikai kísérletek ellentmondásos eredményeinek problémáját általában abban látják, hogy ezek egyrészt túlságosan a metaforák fogalmi természetével vannak elfoglalva, és így figyelmen kívül hagyják a nyelvi tényezőket, másrészt nem korpuszadatokat használnak a kísérletek lebonyolításához, hanem nyelvi intuíción alapuló kitalált példákat, amelyek gyakran félrevezetőek lehetnek. A kognitív metaforaelmélet szerint például a dühről azért beszélünk a „hőség” vagy a „nyomás” forrástartományok segítségével, mert ebben az állapotban testhőmérsékletünk megemelkedik, arcunkba vér szökik, és így ez a valós fiziológiai folyamat befolyásolja a „düh” absztrakt céltartományról való beszédünket. A Deignan (2008) tanulmányában összefoglalt korpusz- és szövegnyelvészeti vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy nem annyira az egyének érzéseit fejezzük ki a „hőség” és „nyomás” fogalmakkal, hanem inkább egyfajta kollektív dühöt. Erre az utal, hogy az adatok alapján a céltartomány a legtöbb esetben egy tömeg vagy embercsoport, és a heves, tüzes kifejezések inkább a viták, megbeszélések metaforikus jellemzői, semmint az emberek érzelmeinek kifejezői. Ilyen értelemben az A DÜH EGY TARTÁLYBAN LÉVŐ FELHEVÍTETT FOLYADÉK NYOMÁSA (ANGER IS THE PRESSURE OF HEATED FLUID IN A CONTAINER) konceptuális leképezés helyett sok esetben inkább az A DÜHÖS TÖMEG FUTÓTŰZ (AN ANGRY GROUP OF PEOPLE IS A WILDFIRE) metaforával van dolgunk, amelyben a „futótűz” azért szerepelhet forrástartományként, mert a tűzről tudjuk, hogy irányíthatatlanná válhat, pusztító hatású, egy kisebb mennyiség is kiválthatja az elterjedését stb., és ezek mind jellemzőek lehetnek egy lázadó tömegre.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A mai számítógépeken futó legtöbb alkalmazás találkozik az emberi nyelvek beszélt vagy írásos formájának valamelyikével: leveleink, híreink, könyveink, tudományos publikációink valamilyen emberi nyelven íródnak, és a gépek ezeket a szövegeket segítenek létrehozni, kijavítani, lefordítani vagy éppen keresni bennük. Ezeknek a tevékenységeknek a leírására a human language technologies elnevezést használja a nemzetközi szakirodalom. Magyarul ez a fogalom nyelvtechnológia néven vonult be a szakmai köztudatba. Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 24. kötete a nyelvtechnológia legújabb hazai kutatásait állítja a középpontba.

A tanulmányok reprezentatív áttekintést szándékoznak adni a magyar nyelvtechnológia jelenleg használt módszereiről és legújabb eredményeiről: a kötet a hazai gépi nyelvészet történetének áttekintésével indul, majd egy-egy írás foglalkozik a szóalaktan, a főnévi csoportok, a tulajdonnevek, a hatóköri relációk, a birtokos és a koreferenciális szerkezetek gépi kezelésével, az igék lexikai reprezentációjával és az analógiás tanulással. Felvillantjuk a modern nyelvtechnológiának a szociolingvisztikában, a metaforikus nyelvhasználat gépi kezelésében, az emberŚgép kommunikáció különféle vonatkozásainak vizsgálatában és a nyelvtörténeti kutatásban való felhasználását is. A kötetet egy a szorosan vett nyelvtechnológiával közvetlenül szomszédos terület, a hangzó anyagok gépi feldolgozásával és létrehozásával foglalkozó beszédtechnológia két kutatási összefoglalója zárja.

A pontosan ötven évvel ezelőtti első hazai számítógépes nyelvészeti konferencia egyik fontos szereplője s az azóta eltelt ötven év jelentős részében az Általános Nyelvészeti Tanulmányok sorozat egyik szerkesztője, Szépe György közvetlenül kötetünk megjelenése előtt hunyt el. Munkánkkal az ő emléke előtt is tisztelgünk.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-proszeky-varadi-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave