Prószéky Gábor, Váradi Tamás (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIV.

Nyelvtechnológiai kutatások


Névutók

A névutók külön főkategória (POSTP), de bizonyos névutós alakok érintik a főnévi annotációt is. Az ún. „személyragozott névutók” (utánam, eléd, nélküle stb.) olyan elemek, amelyeknek a formája névutó + szám/személyjelölő, de szintaktikai viselkedésük a főnév+névutó sémát követi (pl. A fiú nélkül/Nélkülem jött el). Ez problematikus, mivel a morfológiai elemző csak egyes szavakat képes annotálni, a szavak között fennálló konstrukciók elemzése közvetlenül nem feladata. Vegyük azonban észre, hogy a főnév+névutó szerkezetek szintaktikailag az esetjelölős főnévi szerkezetekkel rokoníthatók (vö. az előző mondatokat a következőkkel: A fiúval/Velem jött el). Így a személyragozott névutókat tekinthetjük speciális névutós személyes névmásoknak, és mivel a névmások PERS jeggyel ellátott főnevek, ezért érdemes bevezetni a főnévi inflexiós rendszerbe a POSTP jegyet (amely a POSTP főkategória-jegytől különbözik). A főnév alatti POSTP jegynek aljegye lesz az összes névutós jegy, amelyeknek a nevei a névutó lemmájával azonosak. Ekkor a személyragozott névutók annotációja az esetjelölős személyes névmásokéval rokonítható. Figyeljük meg, hogy a személyrag nélküli névutók és a személyraggal ellátott névutók más-más főkategóriához tartoznak: az első névutó (POSTP), a második főnév (NOUN), ami természetes, hiszen szintaktikai disztribúciójuk nagyban eltér: a POSTP kategóriát közvetlenül megelőzi egy főnév (pl. fiú mögött), míg a névutós NOUN kategória határozóként vagy vonzatként áll a mondatban (pl. mögöttünk). Megfigyelhetjük azt is, hogy a 3. személyű személyragozott névutók lemmája sohasem lehet a formális önözés/magázás ön, illetve maga lemmája: előtte értelmezése ’őelőtte’, és nem ’ön/maga előtt’, és hasonlóan a T.3 közéjük ’őközéjük’ és nem ’önök/maguk közé’.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A mai számítógépeken futó legtöbb alkalmazás találkozik az emberi nyelvek beszélt vagy írásos formájának valamelyikével: leveleink, híreink, könyveink, tudományos publikációink valamilyen emberi nyelven íródnak, és a gépek ezeket a szövegeket segítenek létrehozni, kijavítani, lefordítani vagy éppen keresni bennük. Ezeknek a tevékenységeknek a leírására a human language technologies elnevezést használja a nemzetközi szakirodalom. Magyarul ez a fogalom nyelvtechnológia néven vonult be a szakmai köztudatba. Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 24. kötete a nyelvtechnológia legújabb hazai kutatásait állítja a középpontba.

A tanulmányok reprezentatív áttekintést szándékoznak adni a magyar nyelvtechnológia jelenleg használt módszereiről és legújabb eredményeiről: a kötet a hazai gépi nyelvészet történetének áttekintésével indul, majd egy-egy írás foglalkozik a szóalaktan, a főnévi csoportok, a tulajdonnevek, a hatóköri relációk, a birtokos és a koreferenciális szerkezetek gépi kezelésével, az igék lexikai reprezentációjával és az analógiás tanulással. Felvillantjuk a modern nyelvtechnológiának a szociolingvisztikában, a metaforikus nyelvhasználat gépi kezelésében, az emberŚgép kommunikáció különféle vonatkozásainak vizsgálatában és a nyelvtörténeti kutatásban való felhasználását is. A kötetet egy a szorosan vett nyelvtechnológiával közvetlenül szomszédos terület, a hangzó anyagok gépi feldolgozásával és létrehozásával foglalkozó beszédtechnológia két kutatási összefoglalója zárja.

A pontosan ötven évvel ezelőtti első hazai számítógépes nyelvészeti konferencia egyik fontos szereplője s az azóta eltelt ötven év jelentős részében az Általános Nyelvészeti Tanulmányok sorozat egyik szerkesztője, Szépe György közvetlenül kötetünk megjelenése előtt hunyt el. Munkánkkal az ő emléke előtt is tisztelgünk.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-proszeky-varadi-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave