Számos környezeti tényező szerepe feltételezhető abban, hogy milyen mértékben fejeződnek ki a Tourette-szindróma tünetei, például a születés körüli tényezők befolyásolhatják a gének hatását, vagy egy vírusos fertőzés, illetve oxigénhiány következtében kialakult agykárosodás is okozhat ticeket. Egy elmélet szerint a ticek és a kényszeres tünetek megjelenésében vagy súlyosbodásában leginkább az autoimmun rendszer szerepe feltételezhető. Ezen elmélet kutatói azt gondolják, hogy a ticek és a kényszeres tünetek megjelenése előtt egy streptococcus-fertőzés zajlott le. A PANDAS (Pediatric Autoimmune Neuropsychiatric Disorders Associated with Streptococcal Infections, gyermekkori streptococcus-fertőzés következtében kiváltott neuropszichiátriai zavar) szerint a Tourette-szindróma és a kényszerbetegség tünete egy immunmediált válasz a fertőzésre. A PANDAS jelenlegi kritériumai szerint a ticeknek és kényszeres tüneteknek pubertás előtt kell jelentkezniük egy dokumentált streptococcus-fertőzés után. Ezek alapján a Tourette-szindróma kezelésének módja antibiotikumos kezelés lenne, melynek alapja a fertőzés klinikai bizonyítéka és a pozitív torokváladék-tenyésztési lelet. Viszont azok a próbálkozások, melyek az autoimmun-terápián alapulnak, mint például a plazmacsere, az immunoglobulin-terápia vagy a penicillin profilaxis-kezelés, még egyáltalán nem bizonyítottak.