Tourette-szindrómában a dopamin, az egyik agyi ingerületközvetítő (információtovábbító) anyag megnövekedett mennyisége vagy fokozott dopaminérzékenység valószínűsíthető az agy egyes területein. A ticek mérséklésére legalkalmasabbnak bizonyult gyógyszerek – az antipszichotikumok, más néven neuroleptikumok – a dopamin mennyiségének szabályozásán keresztül fejtik ki hatásukat. A dopamin egyes receptorait (idegvégződés, amelyen keresztül a dopamin kifejti hatását) blokkolják, működésüket gátolják. Többféle típusú dopaminreceptor, többféle dopaminerg pálya létezik, és az agy különböző területein más és más folyamatok szabályozásában (mozgáskoordináció, érzelmi élet, táplálékfelvétel stb.) vesznek részt a különböző dopaminrendszerek. A dopamin sokrétű szerepéből következik, hogy többféle betegség hátterében feltételezik kóroki szerepét, tehát a dopaminrendszerekre ható antipszichotikumok többféle kórkép (pszichózis, viselkedészavar stb.) esetében is hatásos gyógyszereknek bizonyulnak. E gyógyszercsaládon belül az egyes vegyületek abban különböznek, hogy melyik típusú receptor működését milyen mértékben blokkolják. Vannak szelektívebb (új típusú) és kevésbé szelektív (hagyományos), egyszerre többféle dopaminreceptorra is számottevő mértékben ható antipszichotikumok. A gyógyszeres kezelés mellékhatásai is részben ezzel a jelenséggel hozhatók összefüggésbe, tehát a betegség szempontjából nem lényeges, egyéb élettani folyamatokat szabályozó dopaminrendszerekre kifejtett hatással magyarázhatók.