A kényszerbetegség gyógyszeresen az esetek 45–50%-ában befolyásolható. Általánosságban elmondható, hogy a gyógyszeres kezelés következtében a tünetek 25–40%-os csökkenése tapasztalható, de az is előfordul, hogy jelentős mértékben csökkennek, sőt meg is szűnnek. Az első hatásos gyógyszeres kezelés kényszerbetegségben a clomipramin (Anafranil) volt, melyet eredendően antidepresszáns hatása miatt alkalmaztak. Részben a szerotonin-, részben a noradrenalin-rendszerek (hasonlóan a dopaminhoz, ezek is agyi ingerületközvetítő, információtovábbító anyagok) működésére van hatása. Kényszerbetegségben is kétségtelenül hatékonynak bizonyult ez a mai napig is elsődlegesen választandó szer. Epilepszia és szívproblémák (ritmuszavar, ingerületvezetési zavarok) esetén fokozott óvatossággal alkalmazható, főként más gyógyszerekkel (egyéb szerotonin/noradrenalin-anyagcserét befolyásoló szerek) való kombinációban. A vérnyomás és az EKG kezelés előtti, majd kezelés alatti rendszeres ellenőrzése minden esetben javasolt. A mellékhatások (étvágyfokozódás, álmosság, szájszárazság, székrekedés, homályos látás, szédülés, nyugtalanság, fejfájás, remegés, alacsony vérnyomás) legtöbbször átmenetiek és enyhék, s a dózis lassú emelésével elkerülhetők. A kényszerbetegségben hatásosnak bizonyultak a szerotoninrendszerre szelektíven ható vegyületek is, mint a nyolcéves kortól alkalmazható fluvoxamine (Fevarin) és a még korábban adható sertraline (Camidlin, Gerotralin, Serlift, Sertagen, Sertralin Sandoz, Sertralin-Ratiopharm, Stimuloton, Zoloft tabletták) is.