A gyógyszeres kezelést érdemes kiegészítenünk különböző pszichoterápiás módszerekkel. A hatékony terápia elengedhetetlen és viszonylag könnyen és gyorsan megvalósítható eleme a család és a gyermek, serdülő, valamint tanárainak tájékoztatása magáról a szindrómáról. Ezt a folyamatot nevezzük pszichoedukációnak, melyben különböző segédanyagok (könyvek, cikkek, ismeretterjesztő filmek) segítségünkre lehetnek. Számtalanszor előfordul, hogy több év eltelik a betegség kezdete és a diagnózis felismerése között. Ez az időszak nagyon megterhelő mind a gyermek, mind a környezete számára. A gyerekek szégyellik magukat, próbálják leplezni tüneteiket, figyelmi teljesítményük romlik, mivel a ticek visszaszorítása jelentős mértékű koncentrációt igényel. Könnyen válnak csúfolódás áldozataivá, ami az önértékelésükre, közösségbe való beilleszkedésükre, szociális készségeikre, személyiségfejlődésükre negatívan hat vissza. A szűkebb családban a bizonytalanság, a tehetetlenség érzése jellemzi általában ezt az időszakot. Ilyen helyzetben az első találkozás egy tapasztalt szakemberrel, akinek elmondhatják a problémát, aki ismeri a gondjaik természetét, már önmagában sokat segíthet.