A tapasztalat azt mutatja, hogy a stressz szerepet játszik a ticek aktuális intenzitásában. A relaxáció a feszültség csökkentésére alkalmas módszer, amely gyakorlással fejleszthető, elsajátításában a terapeuta segíthet. Progresszív relaxációnak nevezzük az izmok, izomcsoportok szándékos megfeszítését, majd ellazítását, amelyben a megfelelő légzéstechnika alapvető fontosságú. Végezhető álló vagy ülő testhelyzetben. Sorrendben végighaladva az egyes izomcsoportokon, a relaxációval kellemes ellazult állapot érhető el, amelyben az imagináció megvalósítható. 10 év feletti gyerekeknél a relaxációnak egy másik formája, az autogén tréning is alkalmazható. Mindkét módszer eredményességének feltétele a rendszeres otthoni gyakorlás. Ha az ellazulás, a relaxáció már jól megy, következhet az imagináció. Ekkor az egyén számára nyugalmat jelentő kép, táj, jelenség elképzelése, imaginálása történhet. Ebben a helyzetben, állapotban néhány percig időzve a feszültség csökkenése tapasztalható, sokan pihentségről, feltöltődésről számolnak be a relaxációs élményt követően. Később az imagináció segítségével a feszültséget jelentő helyzetek is megjeleníthetők, sőt a ticeknek az egyik izomcsoportról a másikra történő „áthelyezése”, szociálisan elfogadhatóbb formába alakítása is lehetővé válhat. A relaxációs technika nem mindig alkalmazható, mivel a tünetek annyira zavaróak, intenzívek lehetnek, gyakori izomrángást okozva, hogy az ellazulás alig kivitelezhető. A tapasztalatok szerint többnyire mindenkinél vannak tünetmentes időszakok, amikor rendszeresen alkalmazva a relaxációt, tartós hatás érhető el a feszültségcsökkenésben. Mindenkinek érdemes kitapasztalni, hogy milyen napszakba tudja beilleszteni, például elalvás előtt vagy reggel iskola előtt, de a gyakorlottabbak akár közlekedési eszközökön is megpróbálkozhatnak a relaxációval.