Fontos megemlíteni, hogy a hagyományos értelemben vett pszichoterápia nem minden esetben a Tourette-szindróma tüneteinek a mérséklésére irányul. Előfordulhat, hogy a gyermeket a legkevésbé sem zavarják ticjei, adott esetben ezek igen enyhék és sokkal inkább a társuló problémák (gyenge iskolai teljesítmény, indulatkezelési nehézségek, hiperaktivitás, figyelemzavar) jelentenek számára nehézséget. Sok kisgyereknél tapasztaljuk, hogy egyáltalán nincs tudatában tic tüneteinek. Minden gyermek esetében érdemes részletesen feltérképezni azokat a területeket, ahol nehézségeket él meg a mindennapokban. Mindez a gyermekkel és a családdal való közös, majd külön-külön történő beszélgetések, a gyermek viselkedésének megfigyelése alapján lehetséges. Ebben a folyamatban az osztályfőnöktől, tanároktól származó vélemény is segítségünkre lehet. Ha azt tapasztaljuk, hogy nem maga a TS, hanem a társuló problémák állnak előtérben, a terápia fókusza ne a ticek direkt csökkentésére, hanem ezekre a gondokra irányuljon. Eközben természetesen rendszeresen figyeljük, nyomon követjük a ticek alakulását, hogy szükség esetén azonnal beavatkozásra kerülhessen a sor, megelőzve a betegség káros következményeit. A két megközelítés természetesen nem zárja ki egymást, a ticek csökkentésére tett terápiás lépések mellett helyet kaphatnak az egyéb problémákra irányuló kezelési módok is. A terápia hossza, az alkalmak gyakorisága nagymértékben függ attól, hogy a tünetek mennyire súlyosak, hogy a gyermek vagy a család mennyire ítéli zavarónak. A terápia megkezdése előtt fel kell mérnünk a gyermek adaptív készségeit, motivációjának mértékét, a család hozzáállását a kezeléshez. A család bevonása a kezelésbe, mint a gyermekeket érintő legtöbb pszichoterápia esetén, elengedhetetlen. Főleg a kisebb gyerekeknél van szükség a szülőre, mert ő az, aki a legtöbb időt tölti gyermekével, aki segíteni tud az elsajátított technikák otthoni gyakorlásában, hiszen a terápia nem csak abban az egy órában történik, melyet a gyermek a terapeutánál tölt. Azt is érdemes kiemelnünk, hogy a betegség hullámzó lefolyásából adódóan lehetnek jobb, majd nehezebb időszakok. A terapeutával való találkozás gyakorisága is változik a betegség súlyosságának, a gyermek állapotának függvényében. Fontos, hogy a terapeuta jól felkészült és megfelelő mértékben rugalmas legyen, valamint az, hogy a gyermek fejlődése során nyomon kövesse a tünetek alakulását, s mindvégig elérhető maradjon a család számára.