Lakatos Mária

Adózás I.

2.3. Az adózás célja

Az adórendszer feladata, hogy elsősorban az állami, korábban értelemszerűen a császári, királyi kiadások fedezését szolgálja és klasszikus jellemzője az általánosság, vagyis az, hogy az adóforintok és fillérek nem egy adott célt finanszíroznak, hanem általában a kiadások forrását adják. Éppen ezért az adóbevételek fölhasználhatóak a közvetve, vagy közvetlenül értelmezett állami, központi kiadások fedezésén túlmenően egyéb célokra is.

Az adórendszer már önmagában elősegíti az államháztartás stabilizációs, másrészt redisztribúciós céljainak megvalósulását [33], amelynek révén meghatározott módon átcsoportosítja a megtermelt jövedelem egy részét a különböző jövedelemtulajdonosok, és ezen belül csoportok között.

Az adópolitika mint a gazdaságpolitika eszköze elsősorban a bevételek garantálásában játszik fontos szerepet: önmagában aligha értelmezhető, mindig a fiskális politika részeként, annak alárendelve jelenik meg. Éppen ezért az adótörvények mindig a gazdaságpolitika egyes céljainak teljesítéséhez kötve, annak eszközeként fogalmazódnak meg. Viszont nem teljesen egyértelmű, miként lehet vagy kell ezekben az adófizető polgárok magatartását, az egyes változásokra adott válaszát figyelembe venni. Bár az adózás elmélete – mint láttuk az 1. fejezetben – rendkívül széleskörűen tárgyalja az egyes adófajtákat, elemzi a különböző adózási eszközöket, nincs egyértelmű válasz arra, hogy mikor melyik típusú adózási szisztéma tekinthető optimálisnak.

Az elmúlt évtizedek adórendszerbéli változásai azonban bebizonyítottak néhány alapvető összefüggést mind az állam, mind a bevételt megtermelő egyének viselkedése között. Az optimális adózás legújabb eredményei igazolták, hogy alapvetően egy konszenzuson alapuló adópolitika tekinthető mindkét fél számára elfogadhatónak, de az ehhez szükséges adómértékekről általános, sokszor csak a gyakorlati tapasztalatokon alapuló összefüggéseket tárt föl az elmélet, amelyek nem általánosíthatók éppen a nemzeti sajátosságok miatt.

Első lépésként érdemes rögzíteni, hogy az adórendszerek fejlődése hűen követte a gazdaságpolitika irányváltozásait, annak alárendelve, a mindenkori elérendő célokhoz igazítva fejlődött, illetve változott.

Az 1980-as évekig a töretlen gazdasági fejlődés lehetőséget nyújtott a GDP mind nagyobb hányadának központosítására és redisztribúciójára, amellyel egyre nagyobb szerepet vállaltak a kormányzatok a jóléti és egyéb közösségi feladatok ellátásában.

A XX. század második felére kialakultak a fejlett országokban az adórendszerek főbb elemei, a személyi jövedelem-, a társasági, a vagyonadók rendszere, valamint valamilyen formában a fogyasztás adóztatása. A szociális háló megteremtése egyre inkább felértékelte az állam szerepét a megtermelt javak központosításában és újraelosztásában. Az egyre növekvő bevételi igények stimulálták az adóelméletek fejlődését, amelyek egyrészt arra keresték a választ, miként maximalizálhatók az adóbevételek, másik oldalról pedig azt vizsgálták, hogyan lehetne csökkenteni az adózást kísérő holtteher-veszteséget. Bár a jó adórendszer kritériumrendszerében nagyrészt egyetértenek a szakemberek, a megvalósítás számos gyakorlati problémát vet fel, amelyekre változatlanul nincs egyértelmű, általánosan használható megoldás.

Az elmúlt évtizedek nagyrészt töretlen növekedése révén a központosított bevételek nagysága is korábban elképzelhetetlen mértékűre emelkedett. A bevételek forrásául pedig az adók szolgáltak, de néhány évtized alatt bebizonyosodott, az állam korlátlannak tűnő igénye nem tartható, az egyre növekvő progresszió és az ezzel járó elvonási szint miatt általánossá vált az adó eltitkolása, növekedett a szürke-, vagy éppen a feketegazdaság részaránya, és nyilvánvalóvá vált a túladóztatás negatív, hatékonyságot rontó hatása.

Mindeközben alapvető változáson ment keresztül a világgazdaság: a globalizáció és az elterjedését szolgáló információtechnikai fejlődés révén felbomlottak a korábbi, az adórendszerek kialakulásakor ismert, nemzetállami keretek. A globalizációs folyamatok következtében azonban nemcsak a kereskedelem vált nemzetközivé, hanem a befektetések, a termelés is több országon átnyúló jelleget öltött, lebomlottak a határok, felgyorsult a technológiai fejlődés.

Ebben a megújult környezetben immár a nemzetállam határain túl, egyszerre igazodva és más országokkal versenyezve kell gyakorlatilag változatlan célokat teljesítenie bármely adórendszernek úgy, hogy nem befolyásolja jelentős mértékben a versenyképességet.