Lakatos Mária

Adózás I.

3.10. Egyéni vállalkozók adózása

A rendszerváltás utáni piacgazdaságra való átállás viszonylag rövid idő alatt ment végbe, igaz, nem kevés áldozat árán. A magyar gazdaság elvesztette a GDP mintegy 20 százalékát [37], a munkanélküliek száma – a korábban gyakorlatilag ismeretlen fogalomnak számító elbocsájtások révén – mintegy 750 ezerre növekedett. Ebben a helyzetben a túlélés egyetlen módja az úgynevezett kényszervállalkozás alapítása volt; csaknem egy millió regisztrált vállalkozás jött létre, zömében alkalmazott nélküli, egy-egy eseti megbízást vállaló „cég”, amelyből, mintegy 650 ezer egyéni vállalkozás alakult. A kisvállalkozások száma azóta csökkent, jelenleg 540 000 regisztrált társas vállalkozást, emellett 452 000 [38] egyéni vállalkozást tartanak nyilván. A kis- és középvállalkozások részaránya a GDP-ből nem éri el a 30 százalékot sem, de a foglalkoztatottak mintegy 60 százaléka ezekben a cégekben dolgozik. Nem véletlen, hogy Magyarországon az egy főre jutó vállalkozások aránya feltűnően magas, míg Budapesten az ezer főre jutó vállalkozások száma körülbelül 130, Csongrád, Győr, Zala, Pest körülbelül 80, Borsod, Szabolcs, Békés, Nógrád megyében alig 50-55 vállalkozás jut ezer főre.

Az egyéni vállalkozások mintegy 99 százaléka alkalmazott nélküli mikrovállalat, de még a bt.-knek is alig 2 százaléka éri el a kisvállalati létszámkorlátot. Eközben az összes, mintegy 4,5 millió munkavállaló mintegy 30 százalékát foglalkoztatja a nagyvállalati szektor, a többi a közszférában, illetve a kkv-knál dolgozik. Rendkívül aránytalan a tőkeeloszlás is, a jegyzett töke kétharmadával, a saját tőkének 70 százalékával a nagyvállalatok rendelkeznek.

A vállalati szektorban termelt GDP megoszlása hasonlóan aszimmetrikus, a nagyvállalatok 55 százalékot, a középvállalatok 24 százalékot állítanak elő, a többiek, vagyis a kkv-k adják a fennmaradó összesen 21 százalékot. A kis- és középvállalatoknak, illetve az egyéni vállalkozóknak tehát nem sikerült megerősödniük, attól függetlenül, hogy az Szja törvény az egyéni vállalkozók számára speciális, eredetileg kedvezménynek szánt szabályokat fogalmazott meg.

Az egyéni vállalkozók önálló tevékenységet végeznek, eközben egyrészt munkabér jellegű jövedelmet fizetnek saját maguknak, másrészt vállalkozóként költségeket viselnek el. Ezt a kettősséget tükrözi az egyéni vállalkozók személyi jövedelemadózása, amely eltérően az szja egyéb formáitól háromfázisú adókötelezettséget állapít meg. [39] Az egyéni vállalkozók adózása jelenleg négyféle módon lehetséges:

a személyi jövedelemadó törvény szerint a vállalkozói jövedelem alapján (bárki választhatja),
átalányadózás formájában (a törvényi feltételek szerint),
az egyszerűsített vállalkozói adóról (eva) szóló törvény rendelkezései szerint. Ez utóbbi választására is a törvényi feltételek megléte esetén kerülhet sor. Erről az adózási formáról még szó lesz a társasági adóról szóló fejezetben.
a kisvállalkozók tételes adója szerint (kata).