Lakatos Mária

Adózás I.

3.10.1. Az adóalap meghatározása

Az Szja ezen paragrafusai alá olyan vállalkozók tartoznak, akik bejelentették ezt a tevékenységüket a jegyzőnél, illetve az NAV-nál, így önálló adószámmal is rendelkeznek.

Természetesen esetükben is igaz az alapvető összefüggés.

Jövedelem= bevétel – költség

Ha megnézzük ezt az egyszerű formát, akkor három út kínálkozik:

a bevételek mérséklése,
a költségek elszámolhatósága,
az adócsökkentő kedvezmények igénybevétele

révén csökkenthető a fizetendő adó. Márpedig ez minden egyéni vállalkozó alapvető célja, hiszen a vállalkozások létrejöttének másik oka a munkanélküliség elkerülésén túl az adó és tb-járulék fizetés minimalizálása volt.

Az adóalap azonban nemcsak csökkenthető, hanem növelhető is, például a jogosulatlanul igénybevett korábbi kedvezmények, illetve a büntetés összegével növelni kell az adóalapot. Mint ebből is látható, ez az adóforma sajátos átmenet az szja és a társasági adó között és erőteljesen rendelkezik ez utóbbi sajátosságaival.

A bevétel mérséklése hosszabb távon nem járható út, hiszen megkérdőjelezi a tevékenység jogosultságát is. Így a legnagyobb érdeklődésre számot tartó kérdés az, hogyan lehet mérsékelni a bevételeket a felmerülő, vagy elszámolható költségekkel.

Az egyéni vállalkozó bevételével szemben felmerülő költségeit a már sokszor emlegetett és még többször módosított 1995. évi CXVII. törvény) 4. és 11. sz. mellékletében foglaltak szerint számolhatja el, figyelembe véve az Áfa szabályokat is.

A törvény nem sorolja fel tételesen az elszámolható költségek körét, hanem csak a jellemzően előforduló költségeket határozza meg. Jellemző költségek azok, amelyek a végzett tevékenység speciális vonásaitól függetlenül, minden tevékenységre általánosan jellemzőek, gyakran előfordulnak.

Így a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatban más, a törvényben fel nem sorolt költségek is elszámolhatóak lehetnek, ha azok közvetlenül a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatban merültek fel. Az ilyen, fel nem sorolt költségek elszámolási rendjére a törvény elveket ad meg. A kiadások elemzésénél ezeket az elveket szem előtt tartva dönthető el, hogy az adott költség elszámolható-e vagy sem.

A bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben kifizetett és megfelelően bizonylatolt, igazolt kiadás vehető figyelembe. Nem számolható el költségként az a kiadás, amelyet a törvény nem enged elszámolni, vagy amely a törvényben meghatározott felső mértéket meghaladja.

S nem számolható el költségként az a kiadás sem, amely akár részben is, személyes vagy családi szükséglet kielégítését szolgálja, és e fő szabály alól a törvény kivételt nem határoz meg.

Mi számít költségnek?

Költségként az egyéni vállalkozó az alábbi kiadásokat számolhatja el:

a vállalkozói kivétet (összevonandó jövedelem kategóriába tartozik),
a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, az adott előleget,
a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását,
a tevékenység megkezdése előtt – legfeljebb 3 évvel korábban – beszerzett és utóbb e tevékenységhez felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait,
bizonyos adókat.

Mi nem számít költségnek?

bírság, késedelmi pótlék stb,
bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg (ez a rendelkezés persze magára a törzstartozásra vonatkozik, hiszen egyes hitelfajtáknál a törvény engedi a kamatok elszámolását).