Lakatos Mária

Adózás I.

3.10.2. Vállalkozói kivét

Az egyéni vállalkozók évközben kiveheti a bevétel egy részét, mintegy az elvégzett munkája járandóságát, ami önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.

Ezzel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. A vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg.

A vállalkozói kivét teljes értékben munkabérként viselkedik, amíg az szja-, illetve társadalombiztosítási kötelezettségekről beszélünk. A kifizetett bruttó összeg után az egyéni vállalkozó – mint saját maga munkaadója – megfizeti a munkaadók szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettségét. Mint munkavállaló pedig – akárcsak a többi alkalmazott – megfizeti az Szja törvény szerint a személyi jövedelemadót, valamint a munkavállalókra háruló társadalombiztosítási kötelezettségeket. Az elvonás alapja az garantált (elvárt) bérminimum a következő módon:

13% szociális hozzájárulási adó (szocho) a garantált bérminimum (2025-ben 348.000 forint/hó)112,5 százaléka után,
tb járulék a garantált bérminimum 100 százaléka után.

Viszont az egyéni vállalkozás nem keletkeztet munkaviszonyt, vagyis az ehhez a foglalkoztatási formához adott kedvezmény, ha van ilyen, akkor vehető igénybe, ha ezt a jogszabály megengedi.

A vállalkozói kivét mellett elszámolhatóak költségként bizonyos adók is.

Költségnek minősülnek az adózás szempontjából az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag a tevékenységhez kapcsolódóan fizetett adók, útalap, illetékek, vám, vámkezelési díj, hatósági díjak. (Szintén költségnek számít a vállalkozó által az alkalmazottnak adott korábban természetbeni juttatásnak hívott térítések és annak közterhei. Természetesen a vállalkozásnak a tevékenységéhez be kell szereznie bizonyos alapanyagokat, fizetnie kell az iroda, vagy éppen műhely bérleti díját, fölmerülhetnek szállítási költségek is, hogy csak a legjellemzőbbeket említsük.

Általában az induló vállalkozások ritkán képesek arra – figyelembe véve az első naptól esedékes tb kötelezettségeket –, hogy irodát, műhelyt béreljenek, a legtöbbször a lakás, vagy a ház egyik szobája, vagy a pince számít a vállalkozás székhelyének is.

Ebben az esetben viszont meg kell osztani valamilyen módon a fenntartás költségeit, hiszen vegyes használat esetén nem lehet kizárólag a vállalkozásra terhelni azokat.

A fűtés, világítás, technológiai energia költsége akkor érvényesíthető teljes egészében költségként, ha az ingatlan, vagy a mérőórák által ellenőrzött rész kizárólag üzleti célt szolgál.

Ha az üzleti cél hiánytalanul nem valósul meg, az elszámolható költség mértékét arányosítással kell megállapítani. Az arányosításnál a költség nemre jellemző mértéket kell alapul venni, például nap, m2, m3.

Például, ha a vállalkozó 60 négyzetméteres lakásának 15 négyzetméteres szobáját használja vállalkozásához, akkor (15:60)=25 százalékát számolhatja el költségként a fűtési, világítási stb. kiadásának. Nincs szükség arányosításra akkor, ha a vállalkozási célú helyiségek, ingatlanrészek külön állnak, vagy külön mérőórájuk van.

A költségek további fajtája már általában a vállalkozásokra jellemző, az értékcsökkenési leírás elszámolhatósága pedig alapvetően meghatározza egy vállalkozás cash flow-ját.

Az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközök beszerzési költségeit nem a felmerülés évében, hanem évenkénti értékcsökkenési leírással számolja el. (Egyéni vállalkozón, lakás bérbeadón és őstermelőn kívül az szja rendszerben más személy értékcsökkenési leírást nem érvényesíthet!)

Az értékcsökkenés elszámolására az egyéni vállalkozók személyi jövedelemadózása háromféle módszert ismer el:

200 000 forint alatt a beszerzés alatt egy összegben leírható,
200 000 forint fölött az értékcsökkenési leírás a leírási kulcsok jegyzéke alapján számolható el. Épületeknél az épület jellege szerint az évi leírási kulcs 2, 3 és 6 százalék, az építményeknél (ipari, mezőgazdasági, vízi, vezetékek stb.) 1 és 25 százalék közötti, az ültetvényeknél (dió, málna, alma stb.) 4 és 15 százalék közötti, a gépek, berendezések, felszerelések, járműveknél 14,5 és 20, valamint 33 százalék, gépkocsi esetében a mérték 20 százalék.