Lakatos Mária

Adózás I.

4.1.1. Helyi adózás Magyarországon

A helyi adók az egyik legdinamikusabb fejlődő elvonási típust testesítik meg, legalábbis ha a bevételek alakulásának szemszögéből vizsgáljuk a kérdést. Összesen mintegy 3700 önkormányzat működik jelenleg, közöttük az elmúlt húsz év alatt megtízszereződött a helyi adókat bevezető önkormányzatok száma, a bevétel pedig csaknem harmincszorosára nőtt, amely meghaladja az évi 350 milliárd forintot, az önkormányzati szféra teljes költségvetésének 15 százalékát. Az összeg mintegy 85 százalékát minden évben az iparűzési adó teszi ki.

Magyarországon a helyi adózás részben tartalmazza a klasszikus elemeket, hiszen ide tartozik a hagyományosan vagyonadónak tartott ingatlanadózás, ugyanakkor újfajta adónemekkel is bővült, ilyen a helyi iparűzési adó, vagy éppen a már múlt időben értendő (2010 közepétől megszűnt) a vállalkozások kommunális adója, amely a cégeket kiszolgáló helyi infrastruktúra használatának költségeit fedezte – természetesen csak első, és inkább elvi megközelítésben.

A magyar helyi adózás rendszere sajátos vonásokat mutat, az egyes adófajtákat az országgyűlés döntésével vezetik be, de a központi bevétel egy részét a kormány átengedi az önkormányzatok számára – ezek tipikusan az szja adóbevételek. A gépkocsi teljesítményadó (egykori súlyadó) is központi adó, mert mértékét, elveit, a beszedés módját, az országgyűlés határozza meg, de a helyi önkormányzat veti ki és a bevételen pedig osztozik a büdzsé és a helyi önkormányzat.

Éles határvonal húzódik a helyi és az önkormányzati adók között. Önkormányzati adóknak nevezzük azokat az adónemeket, amelyek konkrét szabályait – legalább az adó mértékének megállapítását – az önkormányzat állapítja meg és kötelező kivetni, de a beszedés joga az önkormányzatot illeti meg. Egy adónem akkor helyi, ha megállapítása kivetése önkormányzati jogkör, de nem kötelező.

Magyarországon 1991. január elseje óta létezik a helyi adók rendszere, amely közigazgatásilag a korábbi tanácsi rendszert váltotta fel. A helyi adózás jogforrása egyrészt az Alkotmányban található, másrészt a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény rendelte el a kivetését.

Önkormányzatokat a következő jogok illetik meg a helyi adózás során:

a helyi adók bevezetése önkormányzati jogkör, de az önkormányzatnak kötelessége figyelembe venni a helyi adókról szóló törvény paragrafusait,
szintén ezen a szinten lehet szabályozni az adó bevezetését, módosítását, a hatályon kívül helyezését, az adó mértékének megállapítását,
a helyi képviselőtestület joga, hogy megállapítsa a helyi adózás részletes szabályait és döntsön a mentességekről és a kedvezményekről.

Azonban a jogokat élesen körbehatárolja a helyi adózásról szóló törvény, amely korlátokat állít az adóalany és adótárgy szempontjából. A törvény ugyanis részletesen felsorolja a megállapítható adónemet, vagyis másfajta adót kivetni nem lehet.

Az adóalanyok köre a következő: magánszemélyek, jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdaság társaságok, külföldi magánszemélyek, vagy szervezetek tartozhatnak a helyi adó hatókörébe.

A helyi adókat is többféle szempontból csoportosíthatjuk.

Adófajták tárgya szerint:

ingatlan,
munkaerő foglalkoztatás,
nem lakosként való tartózkodás,
gazdasági tevékenység gyakorlása,
települési adó (2015-től kezdve).

Adó típusok szerint:

vagyoni típusú adók (építményadó, telekadó),
kommunális adók (magánszemély kommunális adója, idegenforgalmi adók,
helyi iparűzési adó.

A törvény meglehetősen szigorúan szabályozza a kivethető adók számát, eszerint egy tárgyra csak egyfajta adó vethető ki. Például egy ingatlan után vagy ingatlanadót vagy kommunális adót kell fizetni. Mentességet pedig csak akkor adhat a helyi képviselőtestület, ha azt a törvény kifejezetten kimondja.