Lakatos Mária

Adózás I.

4.3. Az iparűzési adó helye az EU-ban, adóperek

Az iparűzési adó alapja a forgalom, vagyis valójában a forgalmi adó egy speciális esetével állunk szemben. Az európai uniós szabályozás szerint viszont minden ország csak egy forgalmi típusú adót vethet ki, ez pedig Magyarországon is az általános forgalmi adó.

A 2004-es csatlakozási szerződést azonban az EU illetékesei úgy írták alá, hogy abban szerepel ez az adónem, csupán a 2008-ig történő eltörlésére kellett Magyarországnak kötelezettséget vállalnia. Az iparűzési adó tervezett eltörlése gyakorlatilag ellehetetlenítette volna a magyar önkormányzatokat, hiszen adóból befolyó bevételeik több mint 85 százaléka származik ebből a forrásból.

Az eltörlés határidejének közeledtével természetesen a magyarországi gazdasági társaságok is megpróbálták alátámasztani a döntést. Egy telekommunikációval foglalkozó betéti társaság panasszal is élt Brüsszelben, arra számítva, hogy a bizottság a derogáció határidejének lejártával eltörli a magyarországi vállalkozások által sokat támadott adót. De mint minden ilyen esetben, itt is kétféle ítéletet lehetett várni: egyrészt a magyar kormányt elmarasztalót, ebben az esetben kormányzatnak vissza kellett volna fizetnie a 2004 májusa óta minden IPA-ból befolyt adóforintot, másrészt a magyar kormány eljárást jóváhagyót, vagyis az EU elfogadja az iparűzési adót a továbbiakban is.

Az eljárás sem volt minden előzmény nélküli, hiszen precedensként egy olasz ügy szolgált, amellyel kapcsolatban az Európai Bíróság már vizsgálódott és végül az uniós elveknek ellentmondónak minősítette a kivetett adót. Azt azonban már az eljárás megindításakor tudni lehetett, hogy az olasz adóra adott brüsszeli válasz nem vetíti előre automatikusan a magyar változat megítélését, hiszen más adókörnyezetben született, s ráadásul nem úgy, hogy az adófajtát az EU egyszer már jóváhagyta korábban. Végül az Európai Unió, ha úgy tetszik, a magyar kormány javára döntött, míg a használt személygépkocsik behozatala után kivetett regisztrációs adót EU-ellenesnek ítélte meg és a jogtalanul beszedett mintegy 7–9 milliárd forint visszafizetésére kötelezte a magyar kormányt, addig az iparűzési adó eltörlésétől eltekintett.

Az iparűzési adó kivetésekor egy tényező biztosnak látszik, a helyszín, ahol a tevékenységet végzik. Ezt az elvet ingatta meg a fővárosi önkormányzatnak az egyik mobilszolgáltató cég ellen indított pere, amely egyetlen jogi problémát járt körül: az iparűzési adó szempontjából mi számít telephelynek. Az a hely, ahol az adótorony áll, vagy a szolgáltató székhelye?

A pert a fővárosi önkormányzat indította a kistelepülések ellen, azt állítva, hogy az adótornyok után fizetett iparűzési adó a fővárost és nem a kistelepülést illeti meg. A mobilcég jogászai úgy értelmezték a telephely fogalmát, így a jogszabályt, hogy ott kell fizetni, ahol a létesítmény a helyi infrastruktúrát terheli, és jövedelmet termel. A bíróság döntése szerint azonban telephelynek azok a települések, létesítmények tekinthetők, amelyekben a szolgáltató üzletekkel, kapcsolóközpontokkal is jelen van. A Fővárosi Bíróság döntése szerint tehát a helyhatóságoknak több évre visszamenőleg vissza kellett volna utalniuk a szolgáltató által nekik befizetett helyi iparűzési adót, mivel a falvakban, községekben üzemeltetett bázisállomások a mobilcég jogértelmezésével szemben mégsem minősülnek telephelynek, így azok után nem lehet adót fizetni. A per értéke két milliárd forint volt és a vitatott kétmilliárd forint nagy része a fővárost, illetve más nagyvárosokat illette meg.