Lakatos Mária

Adózás I.

4.3.2. Adótorony adó

Az egyik legfurcsább, szintén a telekommunikációhoz kapcsolódó helyi adóra tett javaslat Ausztriában született meg, eszerint Alsó-Ausztria a mobil adótornyokra kívánt volna adót kivetni. A javaslat nem volt előzmény nélküli: az osztrák tartományi vezetés korábban már a távvezetékek oszlopait is megadóztatta volna. Ráadásul Alsó-Ausztrián túlmenően Salzburg, Burgenland és Felső-Ausztria is tervezte a tornyok megadóztatását. Az adó az „adóberendezési illeték” (Sendeanlagenabgabegesetz) nevet viselte volna, s céljául tűzték ki, hogy mérsékelje az adótorony telepítési kedvet és legalább 60 százalékra emelje a szolgáltatók által közösen használt berendezések arányát. Természetesen a döntést hosszú vita előzte meg, amelyben az érintettek kifejtették saját álláspontjukat. Az osztrák távközlési felügyelet szerint az új adónem a versenyhelyzet mennyiségi és minőségi romlásához vezetne, mert az érintett szolgáltatók vagy összefognak, vagy nem építenek tornyot.

Sérülne szerintük a versenysemlegesség elve, mert az új adó alanyai kizárólag a mobilszolgáltatók lennének, míg más tornyok üzemeltetői mentesülnének, például az ORF. Más oldalról közelítették meg a problémát a szolgáltatók: szerintük az adó alkotmányellenes lenne, mert aránytalan beavatkozást jelentene a szolgáltatók tulajdonosi jogaiba, egyben veszélyeztetné a cég üzleti tevékenységének szabadságát.

Persze arra is hivatkoztak, a mobil távközlés ára mintegy 6 euróval növekedne évente, mert a plusz költségként megjelenő legalább 45 millió eurót természetesen áthárítanák a fogyasztókra.

A tartományok vezetői meglehetős lelkesedéssel figyelték az új adó jogcímet, de végül az adótorony adó bevezetését a kormány vétójoga hiúsította meg, a kabinet arra hivatkozott, hogy a helyi adók nem léphetnek túl a szövetségi illetékességi körökön.