Lakatos Mária

Adózás I.

5.1. Elméleti megközelítés

A társasági adó a közvetlen adók csoportjába tartozik, és mint neve is mutatja, a vállalkozások nyereségét tekinti az adó tárgyának. Bár évtizedek óta ismert adónem, mégis önmagában már puszta létezése is megosztja a mai szakértőket, akik nem egy jövedelemadót, hanem egy működési forma megadóztatását látják a vállalati nyereségadóban. Két fő nézetrendszer alakult ki: a Musgrave által képviselt integrációs nézet szerint a társasági adó olyan eszköz, amely arra szolgál, hogy a vállalati jövedelmeket beépítsék a személyi jövedelemadó alapjába. A másik, úgynevezett abszolutista felfogás szerint a vállalatokat terhelő adó elvált a személyi jövedelemadótól és független, új, abszolút adófajtaként működik.

A társasági adórendszer gyakorlatilag a globalizációval együtt nőtte ki magát számottevő költségtényezővé, hiszen a globális verseny az adókulcsok versenyét hozta magával, a tőkebefektetések egyik, sokat vitatott eleme az adóteher is. Mindenesetre az adóverseny [42] kikényszeríti a szolgáltató államok versenyét, a tőkebefektetésekért folyó harcban az alacsony (adó)áron magas minőségű infrastruktúrát (terméket) kínáló állam győz – persze csak azonos ország kockázati feltételek mellett. Az adóverseny mérséklésére született EU-irányelv még nem bír kötelező jelleggel, ugyanakkor nem bizonyosodott még be az sem, hogy az adókulcs változása egyértelműen rontja a versenyképességet. Hiszen jó néhány európai tagország úgy mérsékelte az alkalmazott társasági adókulcsot, hogy kiszélesítette a jövedelem alapját, ami igazából nem számít adóteher-mérséklésnek, sőt az adóincidencia – azaz az adóteher viselésének megoszlása – változik meg elsősorban, esetleg növekvő terhek mellett. Mindenesetre a tagországok eltérő bevételi igénye mindenképen jogossá teszi az eltérő adórendszerek, kulcsok és sávok használatát is.

Az Egyesült Királyságban a vállalatok profitjuk után 30 százalékos társasági adót fizetnek, jelentős csökkentésre adnak lehetőséget a veszteségleírások, illetve az üzlettel összefüggő tárgyieszköz-beszerzések, például berendezések, de ültetvények esetében is. A kisebb cégek 20 százalékos társasági adót fizetnek évi 50 000-300 000 fontos profit között. A legkisebbek évi 10 000 font nyereség alatt 10 százalék társasági adó megfizetésére kötelezettek 2000 óta. Emellett még háromféle ásványolaj-adó működik egymás mellett, létezik tőkenyereség-adó bizonyos érdekeltségek eladásából származó jövedelem esetén, illetve ajándékozási adó.

Ugyanakkor a 90-es évektől, amióta megnyílt a szabad tőkeáramlás lehetősége a korábbi korlátok felszabadításával, szélesre tárultak a kapuk az adóelkerülés legális módja előtt, és ezzel megindult az adóalapok eróziója is. Az OECD régóta szorgalmazza, hogy szüntessék meg a mentességeket, a kedvezményeket, illetve a differenciált kulcsok alkalmazását, amelyek úgy mérséklik a bevételeket, hogy fölöslegesen támogatják a tehetősebbeket.