Lakatos Mária

Adózás I.

6.2. A magyar forgalmi adórendszer kialakulása

Az 1988-as adóreform egyik leglátványosabb lépése volt a korábbi, egyfázisú, több mint 400 kulcsot számláló forgalmi adózás megreformálásra.

Magyarországon a hozzáadott érték típusú forgalmi adórendszert 1988-ban vezették be. A legalacsonyabb kulcs 0 százalék volt, ide tartoztak az alapvető élelmiszerek, szolgáltatások, a legmagasabb pedig 25 lett, amely így próbálta a fogyasztást mérsékelni, másrészt a növekvő költségvetési hiány finanszírozásához szükséges forrást előteremteni, miközben nyitva felejtette a kaput a fogyasztási adó eltéréseiből adódó fogyasztási adócsalás, az olajszőkítés, illetve a jogtalan áfa-visszaigénylés előtt.

A következő években alapvető változások nem mentek végbe, de megindult a szociális vonások eltörlése, például a kedvezményes kör fokozatos felszámolása: így jelentősen szűkült már a 90-es évek elejére a 0 kulcsos sávba tartozó termékek köre, amely elsősorban a legszegényebb rétegeket érintette. Az eredeti szándékok szerint az alapvető fogyasztási cikkeket nem, vagy alig terhelte volna az általános forgalmi adó (ebbe a körbe tartoztak az alapvető élelmiszerek, a háztartási energia, csatornadíj, vízdíj, gyógyszerek, közlekedés, hírközlés), de ezek a kedvezmények lépcsőzetesen 1995-ig megszűntek.

A következő években az általános forgalmi adó törvény változásai nem elsősorban az adókulcsok változásával, hanem a forgalom legális csatornába való terelésével próbálták a bevallott adóalapot a ténylegeshez közelíteni, illetve számos értelmező módosítással az időközben lezajlott tulajdonosi kör-váltáshoz igazítani, amit elsősorban az adóeljárási rendelet, végrehajtási utasítások, a forgalmat dokumentáló nyomtatványok forgalmazásának szigorítása, a számlaadási kötelezettség elrendelése és ennek ellenőrzése révén próbáltak megvalósítani.

Összességében azonban jelentősen szigorodtak az általános forgalmi adó visszaigénylését lehetővé tévő szabályok, és az ehhez kapcsolódó adóellenőrzések.

A Bokros-csomag sem okozott strukturális módosításokat az áfarendszerben, de nagymértékben megnövelte annak hatékonyságát, egyben – hasonlóan a személyi jövedelemadóhoz – az alacsony keresetűek közvetett adóterhelését emelte.

Újabb fordulatot hozott a 2004-es EU-csatlakozás, habár a csatlakozás feltételéül szabott rendszer akkor már több mint 15 éve működött. Így az EU-csatlakozás előtti tárgyalások célja elsősorban az adókulcsok arányosításakor elérhető derogáció volt azon termékekre, amelyek kedvezményes kulccsal adóztak. A magyar delegáció négy termékkörre kért derogációt, ebből háromra – többek között az energiaszolgáltatásra – megkapta az átsorolási kedvezményt, viszont a közúti fuvarozásra nem, amely 2004-től a 25 százalékos körbe került. áfamentes beszerzésnek minősültek az Phare, az ISPSA és a SAPARD program keretében történő beszerzések. A kormány a fuvarozókkal viszont leült a jövedékiadó-emelés ügyében és a köztük létrejött megállapodás szerint az adó emelését a nyersolaj világpiaci árának változásától tette függővé. A jövedéki adózásban pedig a mértékeket előre két évvel rögzítették, a többi adónemhez hasonlóan.

Újraszabályozták az export-import, az eladás, vásárlás, illetve a szolgáltatások nyújtása esetén a teljesítés helyének meghatározását, valamint a távértékesítés áfa-szabályait. Megszűnt a 0 kulcs, ezért bizonyos termékek a tárgyi mentes körbe kerültek – zömében humán kiegészítő gyógyászati eszközök, segédanyagok –, míg a 12 százalékos körhöz csatlakoztak az egykor 0 százalékkal adózó közszolgáltatások, például ásványi tüzelőanyagok, élelmiszerek, gyógyszerek –, a szolgáltatások zöme természetesen már ekkorra a 25 százalékos körben volt. Megszűnt a fogyasztási adó, helyette bevezették például az autók beléptetéséhez kapcsolódó regisztrációs adót.

2005 után az áfa alsó 12 százalékos kulcsa 15 százalékra emelkedett. Rendkívül jelentősnek mondhatók a Gyurcsány-kormány antiinflációs politikájának részekén bejelentett, a legfelső áfakulcsot 25 százalékról 20 százalékra mérsékelő, majd ennek ellenpontjaként egy évvel később a mérsékelt 15 százalékos kulcsot 20 százalékra emelő áfaváltozások. Ennek egyenes következményeként néhány hónapig az áremelkedés mérséklése volt tapasztalható, majd az árak újból emelkedésnek indultak, miközben az áfabevételek mérséklődtek.