Lakatos Mária

Adózás I.

6.2.1. Az áfarendszer főbb elvei és sajátosságai

Az általános forgalmi adó tartalmában a következők érvényesülnek:

típusa szerint közvetett,
a költségvetési bevétel valós realizálási helye szerint a végső fogyasztást terheli,
összfázisú, vagyis a termékek, szolgáltatások forgalmával összefüggő fizetési kötelezettség minden forgalmi szakaszra kiterjed,
a beszedésének módja szerint az adóhalmozódást kiküszöböli. [46]

Az általános forgalmi adózásban elsődlegesen az önadózás szabályai alkalmazandóak, vagyis az adófizetésre kötelezettek maguk regisztrálják, összesítik, kiszámítják, vallják be és fizetik meg az adót. Az adó alanyai – saját nevükben – gazdasági tevékenységet végző személyek, szervezetek.

Az általános forgalmi adó kötelezettség akkor keletkezik, amikor egy belső értékkel bíró termék, szolgáltatás, vagy immateriális jog az ország – jelen esetben a Magyarország – közigazgatási határain belül tulajdonost cserél. Vagyis e három feltétel szükséges ahhoz, hogy áfa-kötelezettség keletkezzék. A meghatározás pedig tartalmazza azt is, hogy az ellenérték megfizetése nem kötődik semmiképpen sem az adókötelezettség keletkezéséhez, és mint később látni fogjuk a kiegyenlítéséhez sem.

Általános forgalmi adó kötelezettség terheli az adóalany valamennyi (belföldön teljesített) termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását. Az adót a végső fogyasztó fizeti meg, de nem a költségvetésnek, hanem a termék, vagy szolgáltatás, vagy valamilyen jog értékesítőjének. A költségvetéssel pedig a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany számol el, az adóbevallásában a másoktól kapott, a költségvetést illető áfabevételt fizetendő adóként tűnteti föl.

Talán egyetlen adónem sincs, amelyikben a tranzakciót igazoló számla, annak kitöltése ennyi figyelmet kapna. Az alapvető kötelezettséget számlaadási kötelezettségnek nevezik, vagyis a termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról számlát kell kibocsátani.

A számla adatai alapján egyértelműen meghatározhatónak kell lennie az ügyletnek, a teljesítés időpontjának, helyének, az értékesítés tárgyának, valamint a fizetendő adó nagyságának. Ha az ügylet valamelyik mentességi kategóriába tartozik, akkor ennek is ki kell derülnie.

Az adót az értékesítés minden fázisában meg kell fizetni a következő séma szerint.

11. táblázat. Adó és az adótartalom megállapítása

Beszerzés nettó ára + áfa	100 + 20% = 120 forint
Értékesítés ára + áfa	100+100 = 200 forint + 20% = 240 forint
Fizetendő áfa	40 forint – 20 forint = 20 forint
Áfa tartalom 25% esetén	20% (50:250 = 0,20·100 = 20%)
20% áfa esetén	20:120 = 16,67%
5% áfa esetén	5:105 = 4,76%
27% áfa esetén	27:127 = 21,25%

Mint látható az adókulcs mutatja a fizetendő áfa nagyságát, az adó tartalom pedig az adó és a bruttó ár viszonyát. A táblázat jól mutatja, hogy a többfázisú jelleg abból adódik, hogy az értékesítési lánc minden egyes fázisában újból indul a rendszer, az eladó fölszámítja az adót, de ebből a kötelezettségéből levonja a beszerzéskor megfizetett adót.

A halmozódás kizárását szolgálja tehát az adólevonási jog, amelynek érvényesítése a következő történik: az adóbevallásban a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után fizetendő adót csökkenti a termék beszerzéseket, szolgáltatás igénybevételeket terhelő adó, amit a beszerzéskor már megfizettek, hiszen azt egy másik adóalany áthárította rájuk.

Az adólevonási jog érvényesítésének alapvető dokumentuma természetesen a számla, amelynek kiállításáról később lesz szó. Végeredményben tehát akárhányszor cserél gazdát az áru, vagy szolgáltatás, minden adóalany csak az általa létrehozott hozzáadott érték után fizeti meg az áfa-t. Ez alól egyedül a végső fogyasztó a kivétel, aki maga általában nem alanya az Áfa törvénynek, ezért semmiféle levonási, vagy visszaigénylési jogosultsága nincs, hacsak speciális esetben erről a törvény külön nem rendelkezik.

Az Áfa törvény egyik sarkalatos pontja, hogy a lehetőség szerint ragaszkodik a területi elvhez, vagyis az adott termék, vagy szolgáltatás ott adózzon, ahol elfogyasztják, megvásárolják azokat. Általános forgalmi adó terheli a termék importját, függetlenül attól, hogy a termék értékesítés következményeként kerül-e belföldre, vagy hogy az importáló adóalany-e. Az adóalany termék kivitele ugyanakkor adómentes.

A csatlakozás óta a Közösség területén kívüli területről történő behozatal harmadik országból való termékimportnak minősül, és a Közösség területén kívülre való kiszál-lítással járó termékértékesítés pedig harmadik országba szállított termékexportnak.