Jelentőségteljes állomás Oscar Olsson36 (1877–1950) svéd egyetemi hallgató munkássága, aki tanulóköröket hozott létre a Malmőhöz közeli Lundban 1902-ben, mely egyúttal a svéd önszerveződő művelődés kezdetének is tekinthető.37 Olsson a korábbi népi olvasóköri hagyományokra épített, terve az iskolázatlan felnőttek megsegítése, felemelése volt. A XX. század kezdetén a nem hivatalos felnőttképzés célcsoportjai Svédországban a hátrányos helyzetű rétegek voltak, az elsődleges cél a képzettségi szint növelése volt. A résztvevők általában valamely népmozgalomhoz tartoztak, és a tanulókör tagjai lakásokban, templomokban, iskolákban, bérelt termekben stb. tartották találkozóikat, magánkörökben. A tudás gyarapítása és a kulturális küldetés mellett cél volt az önbizalom erősítése is annak érdekében, hogy a résztvevők képessé váljanak saját erejükből is helyzetük változtatására és „hangjuk hallatására”. Az „önképzés” fogalmát használták, jelezve azt, hogy nem államilag ellenőrzött oktatási rendszerről van szó.38 Abban az időben a résztvevők csak korlátozott mértékben jutottak hozzá oktatáshoz. Az első tanulóegyesületet 1912-ben alapították (Arbetarnas Bildningsförbund – a Munkás Tanulóegyesület), és az első évében 57 tanulókört jegyeztek be (Larsson–Nordvall 2010). Larsson és Nordvall, a svédországi Linköpingi Egyetem kutatói felteszik azt a kérdést: „Akkor tehát mi is a tanulókör? (…) úgy írtunk róla, mintha csak egy jelentése lenne. Valójában ennél sokkal összetettebb. Először is, a tanulókör jelentése megváltozott a kezdetek óta. Másodszor, a tanulókör jelentésének meghatározása számtalan alkalommal konfliktusok forrásává vált élettörténete során, azaz arról vitáztak, hogy ideális esetben milyennek kéne lennie vagy, hogy milyen tevékenységformák nem lehetnek tanulókörök. (…) A szűk definíció egyik problémája, hogy kizárja a tanulóegyesületek életének gyakran előforduló elemeit. Például, ha a párbeszédet nyomatékosítjuk a meghatározásban, akkor az olyan tevékenységek, mint a kézművesség, a zenei és művészeti tanulás kizárásra kerülnek. Ha a véleményformálást hangsúlyozzuk, az kizárja a nyelvtanulásra fókuszáló tanulóköröket” (Larsson–Nordvall 2010, 39–40.).