Bakró-Nagy Marianne (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Uralisztikai tanulmányok


Időviszonyítás: -šašlə̑k vs. -šə̑ és -šašlə̑k vs. -mə̑

Ahogyan a 2. pontban a 2. táblázatban látható, a hegyi mari participiális paradigmájában a három legfontosabb oppozíció – az állító vs. tagadó, az alanyi vs. nem-alanyi és a nem-jövő vs. jövő vonatkoztatás – alapján épül fel a nyelvben meglévő négy participiális forma kiegészítő eloszlásának csaknem teljes rendszere. A -də̑mə̑ végződésű alakok az összes tagadó kontextust felölelik, a -šə̑ és a -mə̑ viszont a nem-jövő idejű alanyi és nem-alanyi vonatkoztatásúakat. Ennek ellenére akkor, amikor a vonatkozó mellékmondatban kifejezett szituáció a jövőre vonatkozik, egynél több lehetőség adódik az állítmány számára. A -šə̑ és a -šašlə̑k közül mindkettő vonatkoztathatja az alanyt, és a -mə̑ és -šašlə̑k közül mindkettő a nem-alanyt. Ebben a részben azokban a környezetekben tárgyaljuk az eloszlásukat, amelyekben egymással vetélkedve jelentkeznek.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 059 952 8

Vajon hogyan része a nyelvtudománynak az uráli nyelvészetként ismert terület? Nem kétséges, hogy a magyar és a többi uráli nyelv közötti nyelvrokonság bizonyított ténye (és nem, mint a tudományon kívül egyesek mostanában egyre hangosabban szeretik állítani: „elmélete”) köti össze egymással az ide tartozó nyelveket. De miért érdekes egy történeti-összehasonlító módszerek alapján meghatározott nyelvcsoport egy általános (vagy elméleti) nyelvészeti sorozat számára?

A válaszok egy része épp e kötetben található meg. A korábban eléggé belterjes szaktudomány a huszadik század végén nyitni kezdett, részben a hagyományosan vizsgált nyelvi szintek, a fonológia, morfológia és lexikológia felől a mondattan felé, részben a leíró és történeti, valamint nyelvhasonlítási vizsgálatok felől a tipológia és a szociolingvisztika felé. Ugyanez a változás más nyelvcsoportok, például az amerikai őshonos nyelvek vagy az afrikai nyelvek tekintetében is lezajlott − azzal a különbséggel, hogy ezekben a közvetítő és munkanyelv az angol volt, míg az uralisztikában mindmáig él az orosz és a német is a szakma közvetítő nyelveként.

Ennek a nyitásnak a dokumentumai közé sorolható az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete is, amelyben a nemzetközi szerzőgárda szavatolja, hogy legyen bár a munkanyelvük különböző, a tudomány nyelve összeköti őket. A vizsgált nyelvek körét az oroszországi kisebb uráli nyelvek alkotják, közöttük mind a három északi szamojéd nyelv. A tanulmányok legnagyobb részére a szinkrón szempontú tipológiai megközelítésmód a jellemző, amely a téma feldolgozásából adódó következtetéseket általános megfigyelésekkel és állításokkal szembesíti. A kutatások tárgya tehát továbbra is az uráli nyelvek történetileg összetartozó csoportja, céljuk és keretük azonban a modern nyelvtudományban elfogadott irányokba illeszkedik, a fonológiától a szintaxisig, a tipológiától a szociolingvisztikáig.

Ezek a tanulmányok, amelyek mind a kötet szerkesztőjének felkérésére készültek és először itt jelennek meg, köztük a külföldi szerzők munkái kötetünk számára lefordítva, jól bizonyítják az uralisztika érettségét és versenyképességét az elméleti nyelvészet terepén is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxx//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave