Bakró-Nagy Marianne (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Uralisztikai tanulmányok


A nganaszan magánhangzó-harmónia megjósolhatóságáról

A magánhangzó-harmónia megjósolhatóságának mértékét csak akkor ítélhetjük meg, ha módszeresen nagy számú tövet vizsgálunk meg. Az ismertebb magánhangzóharmónia- rendszerek alapján azt várjuk, hogy a magánhangzók két harmóniaosztályra bomlanak, illetve esetleg lesznek olyan magánhangzók is, melyek egyik osztályba sem illenek: ezeket tekintjük majd semlegesnek. Elvben nem zárható ki, hogy három vagy esetleg több harmóniaosztály is legyen, de mivel a tövek körében is két harmóniaosztályt különböztetünk meg (I és U), alapjában véve mégis arra számíthatunk, hogy a magánhangzók egyik csoportja inkább az I tövekhez, másik csoportja inkább az U tövekhez fog kötődni. Az sem biztos, hogy egy magánhangzó, ha nem is vesz részt a toldalékalternációkban, nem fog egyértelműen valamelyik harmóniaosztályhoz tartozni. Másfelől, mivel a nganaszanban gyakorlatilag bármelyik, a magánhangzó-harmóniában részt vevő magánhangzó bizonyos toldalékokban kimaradhat a váltakozásból, nem lepődhetünk meg akkor sem, ha a váltakozásokban részt vevő magánhangzó a tőben sem fog egyértelműen valamelyik harmóniaosztályhoz kapcsolódni.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 059 952 8

Vajon hogyan része a nyelvtudománynak az uráli nyelvészetként ismert terület? Nem kétséges, hogy a magyar és a többi uráli nyelv közötti nyelvrokonság bizonyított ténye (és nem, mint a tudományon kívül egyesek mostanában egyre hangosabban szeretik állítani: „elmélete”) köti össze egymással az ide tartozó nyelveket. De miért érdekes egy történeti-összehasonlító módszerek alapján meghatározott nyelvcsoport egy általános (vagy elméleti) nyelvészeti sorozat számára?

A válaszok egy része épp e kötetben található meg. A korábban eléggé belterjes szaktudomány a huszadik század végén nyitni kezdett, részben a hagyományosan vizsgált nyelvi szintek, a fonológia, morfológia és lexikológia felől a mondattan felé, részben a leíró és történeti, valamint nyelvhasonlítási vizsgálatok felől a tipológia és a szociolingvisztika felé. Ugyanez a változás más nyelvcsoportok, például az amerikai őshonos nyelvek vagy az afrikai nyelvek tekintetében is lezajlott − azzal a különbséggel, hogy ezekben a közvetítő és munkanyelv az angol volt, míg az uralisztikában mindmáig él az orosz és a német is a szakma közvetítő nyelveként.

Ennek a nyitásnak a dokumentumai közé sorolható az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete is, amelyben a nemzetközi szerzőgárda szavatolja, hogy legyen bár a munkanyelvük különböző, a tudomány nyelve összeköti őket. A vizsgált nyelvek körét az oroszországi kisebb uráli nyelvek alkotják, közöttük mind a három északi szamojéd nyelv. A tanulmányok legnagyobb részére a szinkrón szempontú tipológiai megközelítésmód a jellemző, amely a téma feldolgozásából adódó következtetéseket általános megfigyelésekkel és állításokkal szembesíti. A kutatások tárgya tehát továbbra is az uráli nyelvek történetileg összetartozó csoportja, céljuk és keretük azonban a modern nyelvtudományban elfogadott irányokba illeszkedik, a fonológiától a szintaxisig, a tipológiától a szociolingvisztikáig.

Ezek a tanulmányok, amelyek mind a kötet szerkesztőjének felkérésére készültek és először itt jelennek meg, köztük a külföldi szerzők munkái kötetünk számára lefordítva, jól bizonyítják az uralisztika érettségét és versenyképességét az elméleti nyelvészet terepén is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxx//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave