Bakró-Nagy Marianne (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Uralisztikai tanulmányok


Tipológiai megfontolások

Tipológiai szempontból az itt vizsgált témát talán Stassen (1997) tárgyalja a legrészletesebben. Stassen az intranzitív állítmányok négy nagy csoportját különbözteti meg: az igei, a névszói, a melléknévi és a lokatív állítmányokét. Összehasonlító vizsgálata alapján azt állapítja meg, hogy a négy típusból háromra jellemző önálló kódolási stratégia. Ezek közül a dolgozat szempontjából nem játszanak szerepet az intranzitív igék. Ezekre az igei stratégia a jellemző, melyben az alannyal történő szám/személy/nembeli egyeztetésnek, s ezen belül is a személybeli egyeztetésnek van kitüntetett szerepe: ha egy nyelvben van személybeli egyeztetés az intranzitív főmondatokban, az legalább az eseménypredikátumot tartalmazó mondatokban megjelenik. A lokatív mondatok prototipikus jellemzője az, hogy bennük van egy igei morfoszintaktikai tulajdonságokkal rendelkező funkcionális elem. Nem feltétlenül egyetlen lexikális ige tölti be a lokációs ige szerepét: lehet például több pozicionális ige egy nyelvben, amelyek használatát szemantikai tényezők befolyásolják, sőt, igazából ez a jellemzőbb megoldás. Stassen megkülönbözteti a lokatív és az egzisztenciális mondatokat: a fő különbség a két típus között az, hogy a lokatív mondatokban egy határozott, specifikus alany helyéről állítanak valamit, míg egzisztenciális mondatokban határozatlan alany van, ennek létezését állítja a mondat.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 059 952 8

Vajon hogyan része a nyelvtudománynak az uráli nyelvészetként ismert terület? Nem kétséges, hogy a magyar és a többi uráli nyelv közötti nyelvrokonság bizonyított ténye (és nem, mint a tudományon kívül egyesek mostanában egyre hangosabban szeretik állítani: „elmélete”) köti össze egymással az ide tartozó nyelveket. De miért érdekes egy történeti-összehasonlító módszerek alapján meghatározott nyelvcsoport egy általános (vagy elméleti) nyelvészeti sorozat számára?

A válaszok egy része épp e kötetben található meg. A korábban eléggé belterjes szaktudomány a huszadik század végén nyitni kezdett, részben a hagyományosan vizsgált nyelvi szintek, a fonológia, morfológia és lexikológia felől a mondattan felé, részben a leíró és történeti, valamint nyelvhasonlítási vizsgálatok felől a tipológia és a szociolingvisztika felé. Ugyanez a változás más nyelvcsoportok, például az amerikai őshonos nyelvek vagy az afrikai nyelvek tekintetében is lezajlott − azzal a különbséggel, hogy ezekben a közvetítő és munkanyelv az angol volt, míg az uralisztikában mindmáig él az orosz és a német is a szakma közvetítő nyelveként.

Ennek a nyitásnak a dokumentumai közé sorolható az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete is, amelyben a nemzetközi szerzőgárda szavatolja, hogy legyen bár a munkanyelvük különböző, a tudomány nyelve összeköti őket. A vizsgált nyelvek körét az oroszországi kisebb uráli nyelvek alkotják, közöttük mind a három északi szamojéd nyelv. A tanulmányok legnagyobb részére a szinkrón szempontú tipológiai megközelítésmód a jellemző, amely a téma feldolgozásából adódó következtetéseket általános megfigyelésekkel és állításokkal szembesíti. A kutatások tárgya tehát továbbra is az uráli nyelvek történetileg összetartozó csoportja, céljuk és keretük azonban a modern nyelvtudományban elfogadott irányokba illeszkedik, a fonológiától a szintaxisig, a tipológiától a szociolingvisztikáig.

Ezek a tanulmányok, amelyek mind a kötet szerkesztőjének felkérésére készültek és először itt jelennek meg, köztük a külföldi szerzők munkái kötetünk számára lefordítva, jól bizonyítják az uralisztika érettségét és versenyképességét az elméleti nyelvészet terepén is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxx//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave