Ismert, hogy az állatok vízfogyasztását nagymértékben befolyásolja a környezeti hőmérséklet és a levegő páratartalma. Az azonban kevésbé köztudott, hogy a komfortzónában lévő állat testfelületének párolgása és a kilégzett levegővel távozó vízgőz összege is jelentős. Ez az úgynevezett látens vagy passzív vízveszteség a teljes ürített vízmennyiségnek mintegy 10–25%-a: egy 600 kg élősúlyú szarvasmarha esetében naponta 9–11 liter (Silanikove et al., 1997), növendék sertéseknél (60 kg élősúly) 1 liter, kocáknál (140–160 kg) 2 liter felett van (Thacker, 2001). A környezeti hőmérséklet emelkedésével, a komfortzóna felső, kritikus értéke fölött megnő a szervezet energiatermelése. A felesleges hőtől a verejtékmiriggyel rendelkező állatok elsősorban intenzív izzadással, kisebb részben szaporább légzéssel szabadulnak meg. Ezt nevezzük hőszenzitív vízveszteségnek. A víz azért játszik központi szerepet a termoregulációban, mert párolgása során grammonként 2,45 kJ hőenergiát von el környezetéből. Hőstressz során a szervezet vízvesztesége jelentősen megnő. Tejelő teheneknél a testfelület párolgásával (verejtékezéssel) leadott vízmennyiség megkétszereződik, míg a szaporább légzés következtében a kilégzett vízgőz átlagosan 50%-kal nő meg a normál hőmérsékleten tartott állatokhoz képest (McDowell et al., 1969; Kurihara et al., 1989). Kísérletek igazolták, hogy egy 60–70 kg élősúlyú sertés hőstressz során 1 °C környezeti hőmérséklet-növekedés esetén napi 115 g vizet veszít (Huynh et al., 2005). Ez azt jelenti, hogy nyári melegben, amikor az istállóban akár 10–15 °C-kal magasabb a hőmérséklet, mint a felső kritikus érték, az izzadással távozó hőszenzibilis vízveszteség a 0,5–1,0 litert is elérheti. A respiráció útján történő vízleadás kevésbé hatékony, a verejtékmiriggyel nem rendelkező fajok – például madarak, juh, kecske, kutya, macska – esetében azonban az egyetlen lehetőség a hőleadásra. A párolgás útján történő, hatékony hőleadás feltétele a környezeti levegő alacsony páratartalma. Ellenkező esetben a szervezetből távozó víz nem tud elpárologni, illetve a belélegzett levegő is csak kevés vizet tud felvenni. Ez az oka annak, hogy mind az állatok, mind az ember nehezebben viseli a párás meleg időt, mint a száraz meleget.