A króm élettani szerepével kapcsolatos ismereteink sokáig meglehetősen hiányosak voltak. Az utóbbi két évtizedben azonban több kutatás is foglalkozott a témával. Számos vizsgálat igazolta, hogy Cr jelenlétében nő a sejtek glükózfelvétele. Ez azzal áll összefüggésben, hogy növeli a sejtek inzulinérzékenységét, ezért gyakran glükóztolerációs faktorként (glucose tolerance factor) is emlegetik az irodalomban. Hatással van a fehérjék és a nukleinsavak, valamint a koleszterol metabolizmusára. Hiánya csökkenti a szérumkoleszterolt és növeli a HDL-koleszterolt, emberben súlyos glükózintoleranciát és inzulinrezisztenciát okoz. A pontos szükségleti értékre sem az állatok, sem az ember esetében nincs megbízható adat. Úgy tűnik azonban, hogy a takarmányok Cr-tartalma kielégíti az állatok igényét – annak ellenére, hogy valószínűleg csak nagyon gyenge hatékonysággal képes felszívódni a tápcsatornában. Gazdasági haszonállatokkal kapcsolatban nincs erre vonatkozó adat, de humán és patkányvizsgálatok eredményei szerint a táplálékban lévő krómnak legfeljebb néhány százaléka (2–2,5%) abszorbeálódik (Hill és Spears, 2001). Élettani szerepéből kiindulva a takarmányok Cr-kiegészítése pozitív hatással van az állatok teljesítményére. Ez a sejtek hatékonyabb glükózfelhasználásának köszönhető, ami fehérje-, illetve aminosav-megtakarítást is jelent a szervezet számára. A sejtek bőséges glükózellátása esetén ugyanis a glükoplasztikus aminosavak a fehérjeszintézisben tudnak értékesülni. Az állatok jobb energiastátuszával magyarázható, hogy az organikus Cr-kiegészítés általában növeli a fehérje beépülését és csökkenti a zsírbeépülést növendék állatoknál, valamint javítja a reprodukciós tulajdonságokat és a szervezet immunválasz-készségét. Az idevonatkozó vizsgálatok azonban nem egységesek a pozitív hatást illetően. Úgy tűnik, hogy a Cr hozamfokozó tulajdonsága elsősorban fiziológiai stressz során érvényesül.