Babinszky László, Halas Veronika (szerk.)

Innovatív takarmányozás

2.7. Fontosabb megállapítások

A nyersfehérje a takarmányok nitrogéntartalmú anyagait foglalja magába. A valódi fehérje aminosavakból épül fel, minőségét az esszenciális és nem esszenciális aminosavak aránya befolyásolja. A gazdasági haszonállatok a testfehérjék képzéséhez esszenciális aminosavakat igényelnek, amelyeket a takarmánnyal kell felvenniük.
A fehérjék elsődleges, másodlagos, harmadlagos és negyedleges térszerkezete meghatározó fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaikat tekintve. A funkcionális fehérjék biológiai aktivitását a peptidgerinchez csatlakozó, nem fehérje természetű egységeket is tartalmazó oldalláncok és az ezeken bekövetkező változások alakítják ki.
A szénhidrátok szerepe a takarmányozásban sokrétű. A növények jellemzően sok szénhidrátot tartalmaznak, míg az állati test csak kis mennyiségű szénhidrátot tartalmaz. Az állati test szénhidrátkészlete (máj- és izomglikogén) gyorsan felhasználható energiát biztosít a szervezetnek, míg a fehérjékkel alkotott szénhidrátkomplexek speciális funkciót töltenek be az anyagcsere-folyamatokban. A takarmányból származó szénhidrátok energianyerésre vagy zsír képzésére fordítódnak.
A keverék takarmányok különböző összetételű és fizikokémiai tulajdonságokkal rendelkező szénhidrátokat tartalmaznak. A takarmány táplálóértékét jelentősen befolyásolja a keményítő és a cukor, valamint a rost egymáshoz viszonyított aránya, továbbá a takarmánykomponensek antinutritívanyag-tartalma.
A nyerszsír kémiai szempontból változatos összetételű vegyületeket foglal magába. Közös bennük, hogy zsíroldó szerrel (pl. éterrel) kioldhatók a mintából. A zsírok élettani szerepe sokrétű. Nélkülözhetetlenek a sejtmembránok felépítésében és működésében, funkcionális szerepük van számos anyagcsere-folyamatban, és tartalék táplálóanyagként energiát szolgáltatnak a szervezet számára.
A vitaminok olyan szerves anyagok, amelyek nélkülözhetetlenek az állatok normális anyagcsere-folyamatainak működéséhez, a szervezet egészségi állapotának fenntartásához és a termeléshez. A vitaminok csak kis mennyiségben szükségesek (µg, mg/nap vagy µg, mg/kg takarmány). Ezeket a biológiailag aktív anyagokat többnyire exogén (külső) forrásból, a takarmánnyal biztosítjuk az állatok számára, mivel a szervezet nem képes szintetizálni őket. Egyes vitaminok ugyanakkor a bélcsatorna mikroorganizmusainak bioszintézise révén keletkeznek.
A vitaminokat két fő csoportba soroljuk: zsíroldékony vitaminok (A-, D-, E- és K-vitaminok) és vízoldékony vitaminok (B-komplex tagjai: B1, B2, B3, B5, B6, biotin, folsav, B12, kolin; C-vitamin, U-vitamin). A zsírban oldódó vitaminok speciális funkciója a szöveti szerkezet kialakításában és fenntartásában van. A vízoldékony vitaminok elsősorban a katalitikus folyamatokban és az anyagcsere szabályozó mechanizmusaiban (pl. koenzim) vesznek részt.
Vitaminszerű anyagoknak (vitamin-like substances) nevezzük azokat a hatóanyagokat, amelyek az állati és az emberi szervezet működéséhez feltétlenül szükségesek, de pontos élettani és biokémiai funkcióik nem vagy csak részben ismertek, és amelyeket az állati és emberi szervezet csak kismértékben képes szintetizálni.
A vitaminok esetében a „szükséglet” kifejezést nem egységes módon használják a szakirodalomban, ugyanis a minimális szükséglettől a maximális szükségletig alkalmazzák. Pontosabban definiálhatjuk a szükségletet, ha különböző szakaszokra (zónákra) osztjuk: határérték (marginális zóna), szükséglet, optimális és túladagolás (felesleg) zóna.
A takarmányban lévő vitaminok kölcsönhatásba (interakcióba) léphetnek egymással, az ásványi anyagokkal és a takarmány táplálóanyagaival, illetve a takarmányban lévő gyógyszerekkel. A kölcsönhatások lehetnek kedvezők (szinergikus vagy additív hatás), de lehetnek antagonista hatásúak is.
A hamualkotókat a makroelemek, a nyomelemek és az ultranyomelemek közé soroljuk – attól függően, hogy az állati szervezet, illetve a szervezet szükségleteit kielégítő takarmány milyen koncentrációban tartalmazza ezeket az elemeket. Az ásványi anyagok főként a csontok felépítésében vesznek részt, továbbá nélkülözhetetlenek a szervezet valamennyi fiziológiai funkciójában. Részt vesznek többek között a szervezet homeosztázisának fenntartásában, és szükségesek az enzimek és a gének működéséhez is.
A makroelemeknek a csontok felépítésén túl fontos szerepük van a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásában. Az állati termékek mennyiségének növelése érdekében – különösen a nagy termelésre képes állományoknál – a takarmánykeverékek összeállítása során az energia- és aminosav-tartalom mellett a takarmány elektrolitmérlegét is az igényekhez kell igazítani.
A nyomelemek (Fe, Zn, Cu, Mo, Se, I, Mn, Co, Ni) elsősorban enzimfunkciót látnak el, így szabályozó szerepük van az életfolyamatokban. Az ultranyomelemek (F, Cr, V, Si, Li, Sn, Pb, Cd, B, Al, Br, Rb, Ti) többségének a szervezetben betöltött pontos szerepéről egyelőre keveset tudunk. Egy részük biztosan esszenciális (F, Cr, As, Sn, Si, Va), néhány azonban csak szennyeződésként van jelen.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 057 1

Kémia Agrártudomány

Földünk lakóinak száma rohamosan növekszik, ami soha nem tapasztalt méretű igényt támaszt az élelmiszer-termeléssel szemben, miközben környezetünk állapota – egyelőre úgy tűnik – megállíthatatlanul romlik, bolygónk klímája pedig egyre kedvezőtlenebb irányba változik.

Nagy kérdés, hogyan lehet a mind nehezebbé váló feltételek között nemcsak elegendő mennyiségű, hanem megfelelő minőségű, biztonságos és nyomon követhető élelmiszert hatékonyan előállítani, méghozzá úgy, hogy ezzel a környezetet a lehető legkisebb mértékben terheljük.

Az Innovatív takarmányozás című kötet nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megválaszolja e kérdést, legalábbis az állati eredetű élelmiszer-alapanyagok vonatkozásában. Ezt a rendkívül komplex problémát már nem lehet a megszokott módon megközelíteni, csakis innovatív szemlélettel.

Jelen esetben ez azt jelenti, hogy e modern, interdiszciplináris felfogásban íródott szakkönyv integrálja a társtudományok legújabb kutatási eredményeit a hagyományos takarmányozástudományba, természetszerűleg a „klasszikus” takarmányozási ismeretek alapjaira építve. Ebből adódóan az egyes fejezetek szerzői között a takarmányozástudomány nemzetközi ismertségű kutatói mellett biológust, vegyészt, biokémikust, immunológust, humán és állatorvost, fizikust, műszaki mérnököt, állattenyésztőt, növénytermesztőt és meteorológust is találunk, valamennyien saját területüknek a tudományos világ által elismert, kiváló szakemberei.

A szerzők bíznak benne, hogy könyvük sok hasznosítható információval szolgál mind a kutatásban, a fejlesztésben, az oktatásban, mind pedig a gyakorlatban tevékenykedők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/babinszky-halas-innovativ-takarmanyozas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero