Varga Norbert

A magyar állampolgársági jog a 19. században

A honpolgárság megszerzése

A javaslat meghatározta, hogy kit lehetett honpolgárnak tekinteni. Először is a magyar honfiak törvényes gyermekét, függetlenül attól, hogy az érintett az ország területén belül vagy külföldön született-e. A házasságon kívül született gyermekek anyjuk honosságát követnék. Magyar állampolgárnak kellett volna tekinteni azokat az „idegeneket”, akiket honosítottak. Szalay szerint a „hon polgárai” kifejezés helyett pontosabb lenne, ha a törvényjavaslat a „magyar” kifejezést használná. Ezt azzal támasztotta alá, hogy a „törvényeknek ezentúl nem szabad ollyas magyarokat ismernie, kik csak zsellérei, nem polgárai a hazának, azaz: kik polgári jogokkal nem birnak”.213 A szülők állampolgársága volt az elsődleges, amely a leszármazási elv érvényesítésének igényét jelezte. A territorialitás elvét csak kisegítő jelleggel alkalmazták akkor, ha sem az apának, sem pedig az anyának a „nemzetsége” – ahogy azt Szalay nevezte − nem állapítható meg. A javaslatban is a ius sanguinis elve érvényesült.

A magyar állampolgársági jog a 19. században

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 424 1

Jogtudomány

Az állampolgársági jog első törvényi (1879:L. tc.) szabályozása a 19. században jelent meg Magyarországon. A monográfia célja, hogy az elmélet és a gyakorlat együttes vizsgálata alapján bemutassa a magyar állampolgársági jog kialakulását, feltárja a reformtörekvések elméleti, közjogi, politikai és nemzetközi hátterét, továbbá a végrehajtás során felmerülő problémákat, amelyek rávilágítanak a dualizmus közjogának egy igen jelentős, dogmatikai vitákkal tarkított jogterületére.

A kötet nem csupán általános képet nyújt a vizsgált időszak állampolgársági jogának rendszeréről, hanem az új kutatási eredményeket komplex módon tárja az olvasó elé.

Hivatkozás: https://mersz.hu/varga-a-magyar-allampolgarsagi-jog-a-19-szazadban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero