Az állam és polgára között létrejövő jogviszony kétpólusú. Az egyik oldalon az állam szerepelt, akivel szemben mindig egy természetes személy állt. Az állampolgárságról szóló jogszabályok pontosan meghatározzák, hogy ki lehetett magyar állampolgár. Az állampolgárság „olyan jogviszony, amelynek két alanya van: egy konkrét állam és egy nevesített fizikai személy”.485 Kérdésként merül fel, hogy a jogi személyeknek van-e állampolgársága. Az állampolgárság fogalmából következik, hogy a jogi személyek nem szerezhettek állampolgárságot abban az értelemben, ahogy egy természetes személy. A jogi személyek esetében legfeljebb a tagok honosságát lehet vizsgálni. Az állam lakossága az adott területen élő természetes személyeket jelentette. Ezek a személyek álltak az állam szuverenitása alatt. A jogi személyek esetében hiányoztak a jogviszony erkölcsi és tradicionális elemei.486 Ez azonban nem zárta ki, hogy a jogi személyek bizonyos jogokat gyakorolhassanak és az adott ország jogszabályai által előírt kötelezettségeket teljesítsék.487 A probléma megfordítható, és akkor felvetődik az a kérdés, hogy a politikai jogok gyakorlása vagy éppen a katonai kötelezettség teljesítése olyan tartalmi elemei-e az állampolgárságnak, amely nélkül ez a jogviszony nem létezik. Ha a kérdésre igennel válaszolnánk, akkor az azt jelentené, hogy a kiskorúak nem minősültek állampolgárnak. A politikai jogok gyakorlását a bíróság felfüggeszthette a Csemegi-kódex szerint, amely azonban nem jelentette azt, hogy állampolgárságától megfosztották az illetőt.488