Varga Norbert

A magyar állampolgársági jog a 19. században

Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok

A horvát-szlavón területek szintén a Magyar Korona részét képezték. Horvátországot 1848 után koronatartományként szervezték át. Az alkotmányos rend helyreállítását követően mindkét fél külön országos (regnikoláris) bizottságot küldött ki, hogy a függőben lévő közjogi helyzetet rendezzék. Az ennek eredményeként megalkotott törvényjavaslatot a magyar országgyűlés elfogadta, és a király szentesítette. A két terület viszonyát az 1868:XXX. tc. szabályozta. A horvát–magyar kiegyezésnek is nevezett törvény szerint az államhatár közös, amely az állampolgárság terén is egységet teremtett. Az államfői hatalom gyakorlására a magyar királyt jogosították fel, aki egyben osztrák császár is volt. Ez az egyetlen kapocs kötötte az Osztrák–Magyar Monarchia másik államához. A Pragmatica Sanctio kimondta, hogy a Magyar Korona országai elválaszthatatlanok egymástól (invisilibiter ac inseparabiliter). Ez képezte többek között a kiegyezés közjogi alapját.504

A magyar állampolgársági jog a 19. században

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 424 1

Jogtudomány

Az állampolgársági jog első törvényi (1879:L. tc.) szabályozása a 19. században jelent meg Magyarországon. A monográfia célja, hogy az elmélet és a gyakorlat együttes vizsgálata alapján bemutassa a magyar állampolgársági jog kialakulását, feltárja a reformtörekvések elméleti, közjogi, politikai és nemzetközi hátterét, továbbá a végrehajtás során felmerülő problémákat, amelyek rávilágítanak a dualizmus közjogának egy igen jelentős, dogmatikai vitákkal tarkított jogterületére.

A kötet nem csupán általános képet nyújt a vizsgált időszak állampolgársági jogának rendszeréről, hanem az új kutatási eredményeket komplex módon tárja az olvasó elé.

Hivatkozás: https://mersz.hu/varga-a-magyar-allampolgarsagi-jog-a-19-szazadban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero