Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje


Korlátozás, fölülírás

A kiterjesztés már típusváltó művelet: a mondat mint hálózattípus jellege alapvetően megváltozik attól, ha szerepel benne egy kiterjesztő operátor. Míg a csak (elsődleges) kidolgozást tartalmazó mondatok redukálhatók a protoállításra, ha a beszédpartnerek tisztában vannak a releváns szereplőkkel és körülményekkel, addig a kiterjesztő elem olyan új információt hordoz, amely gátat szab ennek. Ha elfogadjuk Simonyi javaslatát, aki nemcsak összefoglaló kifejezésekről, hanem összefoglaló mondatokról is beszélt (l. 2.1.3.), azaz egy ilyen elem jelenlétét a mondattípus meghatározó jegyének vélte, akkor pedig azt az elemzési lehetőséget is felvethetjük, hogy a kiterjesztő operátor az őt tartalmazó mondat profilmeghatározója: ő az a komponensszerkezet, amely a kompozitumszerkezetet sematikusan képviseli (vö. (78), (79)).

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave