Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje


A van létigét tartalmazó mintázatok

A van létigét tartalmazó (azaz E/3. kijelentő módban sem zéró kopulás) mintázatok egy része az elmondottakhoz képest nem szolgál igazi újdonsággal. Például (167a)-ban egyértelműen az otthon vannak, (167b)-ben pedig a meg van oldva a protoállítás. A létige megjelenése alighanem szorosan összefügg azzal, hogy az állítmánykiegészítő határozói természetű, így nemcsak az időjel hordozására, hanem a szám- és személybeli egyeztetés kifejezésére is alkalmatlan (A Mariék otthonülők-ben az otthonülők legalább számbeli egyeztetésre képes). A második példa annyiban bonyolultabb, hogy emeléses szerkezet: a meg régense az oldva, alaptagja viszont a van, vö. a 4.3.2. részt és (168)-at.

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave