Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje


A szórend mint a mondatrészviszonyok szerinti elemzés „vakfoltja”. Jelenségek és problémák

Gyakori vélekedés, hogy a magyar szórend „szabad”. Ez felveti a kérdést, hogy mit is kell érteni a szórend szabadságán, s hogy vajon a magyar mondatszerkezet valóban rászolgál-e erre a minősítésre. Egy természetes álláspont szerint szabad szórendről akkor beszélhetünk, ha 1. a szavak, kifejezések bármely sorrendje megfelel a nyelv konvencióinak, 2. a szórendi különbségek nem járnak (lényeges) szemantikai különbségekkel. E kritériumok alkalmazása azzal a felismeréssel jár, hogy teljesen szabad szórendű nyelv valószínűleg nem létezik, ugyanakkor egyes nyelvek bizonyos konstrukciótípusai rendelkezhetnek nagyfokú szórendi szabadsággal.

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave