A konfliktusok típusait figyelembe véve a következő felosztást tartja fontosnak: valódi konfliktus az a helyzet, amikor a felek összeegyeztethetetlen célokat követnek, és egymásban nem bízva saját káruk minimalizálására törekednek. Ebben a helyzetben a gyanakvás, a bizalmatlanság, a rosszindulat lehetetlenné teszi a tisztességes versenyt, és egyre közelebb kerül a destruktív konfliktushoz. Álkonfliktusnak tartja az elégtelenül definiált érdekek ütközését, ahol a felek képtelenek belátni, hogy vannak előnyök, amelyeket külön-külön nem aknázhatnak ki, de ha kooperálnak egymással, akkor mindenki jól jár. Az áttételes konfliktus helyzetében a felek tévedésben vannak a konfliktus valódi okát illetően, mivel ami a konfliktusból látható, az csak tünete az igazi konfliktusnak. A téves konfliktus esetében olyan felek kerülnek konfliktusba egymással, akiknek valójában arra semmi okuk nem volt, de fennáll a veszély, hogy valódi konfliktussá alakuljon. A lappangó konfliktus esetén a felek nincsenek tudatában a közöttük lévő ellentéteknek, ennek a helyzetnek a feltárása viszont fontos előfeltétele a társadalmi konfliktusok megelőzésének. A hamis konfliktus többnyire félreértéseken alapszik, melynek oka gyakran az elégtelen kommunikáció vagy az információhiány (Csepeli, 1997).