Siptár Péter (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI.

Fonológiai tanulmányok


Harmonikus tőstabilitás

Fentebb láttuk, hogy elölképzettségi harmóniában a toldalékolt alakokban teljesül egy morfológiai feltétel, amit harmonikus tőstabilitásnak neveztünk. A tőstabilitás a felszíni alakok között érvényesülő (output–output, l. pl. Benua 1995) megszorítás, amely azt írja elő, hogy egy adott tő tágan értelmezett paradigmájának egyszeresen és többszörösen toldalékolt (ragozott és képzett) alakjai harmonikusan konzisztensek legyenek, azaz a paradigma alakjaiban előforduló toldalékok azonos harmonikus értékeket (elülső, hátsó vagy ingadozó) vegyenek fel (l. Rebrus–Törkenczy 2016c; Rebrus et al. 2017). Ez egyrészt azt jelenti, hogy (i) ha a paradigmán belül valamely alakban egy adott toldalék valamilyen harmonikus értékű, akkor a paradigma bármely másik alakjában egy másik toldalék ugyanolyan harmonikus értékű lesz (pl. ha boltk, *bolt-ek, *bolt-ök, akkor bolt-b n, *bolt-ben, illetve boltnk, *bolt-ünk és így tovább), másrészt azt, hogy (ii) ugyanabban az alakban minden toldalék ugyanolyan harmonikus értéket vesz fel (boltk-b n, *bolt-ek-ban, *bolt-ok-ben stb.). A harmonikus tőstabilitás előírását leszűkíthetjük csak a harmonikus toldalékokra, vagy ha az invariáns toldalékokra is előírjuk, akkor feltételezzük, hogy a toldalékuniformitás felülírja azt, l. a (30c) alak elemzését fentebb – mi ebben a részben az egyszerűség kedvéért csak a harmonikus toldalékokkal ellátott alakokat vizsgáljuk. A fent idézett példákban, ahol a tő magánhangzója egyértelműen meghatározza az alternáló toldalékok harmonikus viselkedését, a tőstabilitás egyszerűen/triviálisan érvényesül. Érdekesebb esetek azok, ahol a tő magánhangzójának minősége aluldeterminálja a tő harmonikus viselkedését és a toldalékok között semleges magánhangzót tartalmazó invariáns toldalékok is vannak. A (65) táblázatban a tőstabilitás működését mutatjuk be ilyen esetekben antiharmonikus és nem antiharmonikus töveknél.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 366 4

Pontosan fél évszázaddal ezelőtt, az Általános Nyelvészeti Tanulmányok hatodik kötetében jelent meg a klasszikus generatív fonológia emblematikus magyar alapműve, Szépe György Az alsóbb nyelvi szintek leírása című tanulmánya. A sorozatban azóta mindössze kétszer került sor fonológiai tanulmányokat felsorakoztató kötet kiadására, 1974-ben és 1998-ban. Huszonegy év elteltével most ismét fonológiai tárgyú tematikus számmal jelentkezünk, amellyel Péter Mihályt, a magyarországi fonológiai kutatások kiemelkedő személyiségét, a legutóbbi ilyen kötet szerkesztőjét köszöntjük 90. születésnapja alkalmából. Az 1998-as gyűjtemény szerzői közül ismét sikerült megnyernünk Polgárdi Krisztina, Szigetvári Péter és Varga László közreműködését, akárcsak a szakma olyan további nagy alakjaiét, mint Nádasdy Ádám és Törkenczy Miklós. Az újabb fonológusnemzedékek képviseletében helyet kapott a kötetben Balogné Bérces Katalin, Bárkányi Zsuzsanna, Cser András, Gaál Zoltán Kristóf, Huszthy Bálint, G. Kiss Zoltán és Rebrus Péter írása is. A hagyományokat folytatva felkértünk három külföldi szerzőt is Firdos Atta, Markus Pöchtrager és Jeroen van de Weijer személyében. A kötet összeállításában a lehető legnagyobb tematikai és megközelítésbeli sokszínűségre törekedtünk. A jelenkori palettán jelen lévő számos fonológiaelméleti iskola közül megjelenik benne az optimalitáselmélet és a harmónianyelvtan mellett a kormányzásfonológia több különböző változata, valamint egy áttekintő tanulmányban a szabályalapú, ábrázolásalapú, megszorításalapú és használatalapú fonológiák szinte teljes köre. A fonológia határterületei közül a kötet tanulmányai tárgyalják a fonetikának, a morfológiának, a szintaxisnak, a nyelvtörténetnek és a nyelvi kölcsönzésnek a fonológiával alkotott metszéspontjait. A vizsgált nyelvek között megtalálható a magyar mellett az angol, a latin, az olasz, a spanyol és a Pakisztánban beszélt szaraiki, de szóba kerül a japán, német, dán, szlovén, lengyel, orosz, komi, török, katalán, indonéz, ponapéi, vata, beludzs és más nyelvek fonológiája is. A szemügyre vett fonológiai jelenségek köre is változatos: a magyar magánhangzó-harmónia átfogó és részletes tárgyalásán kívül szó esik a kötetben a zöngésségi szembenállásról a magyarban és annak hiányáról az angolban, a fonologizálódásról és a morfologizálódásról, a reduplikációról, a törlésről és a lenícióról, a magyar melléknevek többes számáról és a magyar mondatok hangsúlyozásáról, a fonotaktikáról és az idegen akcentusról, továbbá a fonológiai ábrázolásokról és a fonológiai variáció lehetséges kezelésmódjairól.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave