Siptár Péter (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI.

Fonológiai tanulmányok


A zöngésségi szembenállás fonetikai korrelátumai

A hangszalagok rezgésének és a szupraglottális artikulációs gesztusok időzítésének alapján különböző fonetikai tulajdonságokról beszélhetünk, melyeket az egyes nyelvek eltérően használnak ki a laringális oppozíciókban. A legtöbb nyelvben bináris szembenállást figyelhetünk meg, a magyarban például a zöngés–zöngétlen jegyek alkotnak oppozíciót, míg mondjuk a koreaiban vagy a thai nyelvben hármas szembenállás van: zöngés–zöngétlen–hehezett, sőt a hindiben és a maratiban ehhez társul egy negyedik zöngeminőség is: a levegős képzés. Mivel a hangszalagok zárásának és nyitásának időzítése eltérő lehet, ezért többféle zöngés és zöngétlen képzés lehetséges, így a fonológiai [± zönge] jegy nyelvenként eltérő képzést takarhat. Lisker és Abramson (1964) klasszikus írása ezeket az eltéréseket a zárhangot követő fonáció kezdetének megjelenésére alapozza, melyet az irodalom zöngekezdési időnek (Voice Onset Time, VOT) hív. A szerzők a VOT alapján három fonetikai kategóriát állítanak föl: (i) negatív VOT, azaz előzönge, ilyenek a zöngés zárhangok a magyarban; (ii) rövid VOT, tehát a zár feloldását követően rövid időn belül megindul a fonáció, ilyenek az angol zöngés zárhangok, illetve a magyar zöngétlen zárhangok; (iii) hosszú VOT, azaz a zár feloldását követően a zönge hosszabb idő elteltével, legalább 60 ms-mal később indul meg, ilyenek az angol zöngétlen zárhangok. Ez a felosztás csak a zárhangokra vonatkozik és csak magánhangzó vagy zengőhang előtt. A nyelvek közti VOT-különbségek jól illusztrálják, hogy az azonos fonológiai jegyek különbözőképpen valósulhatnak meg, illetve hogy a nagyon hasonló megvalósulásokat eltérő fonológiai jegyekkel ábrázolhatjuk (l. pl. Avery 1996; Helgason–Ringen 2008).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 366 4

Pontosan fél évszázaddal ezelőtt, az Általános Nyelvészeti Tanulmányok hatodik kötetében jelent meg a klasszikus generatív fonológia emblematikus magyar alapműve, Szépe György Az alsóbb nyelvi szintek leírása című tanulmánya. A sorozatban azóta mindössze kétszer került sor fonológiai tanulmányokat felsorakoztató kötet kiadására, 1974-ben és 1998-ban. Huszonegy év elteltével most ismét fonológiai tárgyú tematikus számmal jelentkezünk, amellyel Péter Mihályt, a magyarországi fonológiai kutatások kiemelkedő személyiségét, a legutóbbi ilyen kötet szerkesztőjét köszöntjük 90. születésnapja alkalmából. Az 1998-as gyűjtemény szerzői közül ismét sikerült megnyernünk Polgárdi Krisztina, Szigetvári Péter és Varga László közreműködését, akárcsak a szakma olyan további nagy alakjaiét, mint Nádasdy Ádám és Törkenczy Miklós. Az újabb fonológusnemzedékek képviseletében helyet kapott a kötetben Balogné Bérces Katalin, Bárkányi Zsuzsanna, Cser András, Gaál Zoltán Kristóf, Huszthy Bálint, G. Kiss Zoltán és Rebrus Péter írása is. A hagyományokat folytatva felkértünk három külföldi szerzőt is Firdos Atta, Markus Pöchtrager és Jeroen van de Weijer személyében. A kötet összeállításában a lehető legnagyobb tematikai és megközelítésbeli sokszínűségre törekedtünk. A jelenkori palettán jelen lévő számos fonológiaelméleti iskola közül megjelenik benne az optimalitáselmélet és a harmónianyelvtan mellett a kormányzásfonológia több különböző változata, valamint egy áttekintő tanulmányban a szabályalapú, ábrázolásalapú, megszorításalapú és használatalapú fonológiák szinte teljes köre. A fonológia határterületei közül a kötet tanulmányai tárgyalják a fonetikának, a morfológiának, a szintaxisnak, a nyelvtörténetnek és a nyelvi kölcsönzésnek a fonológiával alkotott metszéspontjait. A vizsgált nyelvek között megtalálható a magyar mellett az angol, a latin, az olasz, a spanyol és a Pakisztánban beszélt szaraiki, de szóba kerül a japán, német, dán, szlovén, lengyel, orosz, komi, török, katalán, indonéz, ponapéi, vata, beludzs és más nyelvek fonológiája is. A szemügyre vett fonológiai jelenségek köre is változatos: a magyar magánhangzó-harmónia átfogó és részletes tárgyalásán kívül szó esik a kötetben a zöngésségi szembenállásról a magyarban és annak hiányáról az angolban, a fonologizálódásról és a morfologizálódásról, a reduplikációról, a törlésről és a lenícióról, a magyar melléknevek többes számáról és a magyar mondatok hangsúlyozásáról, a fonotaktikáról és az idegen akcentusról, továbbá a fonológiai ábrázolásokról és a fonológiai variáció lehetséges kezelésmódjairól.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave