A specifikus kultúrákban az emberek szigorúan elkülönítik a szakmai és a magánéletüket. Ez tükröződik is a munkájukban, ahol a feladataikra koncentrálnak, és nem törődnek személyes dolgokkal. Ilyen kultúrákban nem szokás személyes problémákra hivatkozni, ha valami nem jól sikerül a munkában. Diffúz kultúrákban a személyes kapcsolatok szerteágazóak, és behálózzák az egész életet, így a munkát is. Az ember a szakmájában is ember, ezért a személyes kapcsolatok nagyon fontosak a hivatalos vagy üzleti életben is. Trompenaars említ egy esetet, amikor egy amerikai és egy svéd cég – mindkettő specifikus kultúrát képvisel – egymás riválisaiként egy dél-amerikai – diffúz kultúrájú – vállalattal szerettek volna üzletet kötni. Végül a svéd cégnek sikerült az üzletet nyélbe ütni, mert ahelyett hogy saját specifikus megközelítését használta volna, alkalmazkodott a helyi szokásokhoz, és figyelembe vette, hogy milyen fontos az emberi kapcsolatok megteremtése és a hosszadalmas – egyáltalán nem lényegre törő – megbeszélések egész sora ahhoz, hogy célt érjenek. Ennek a dimenziónak az ismerete különösen fontos interkulturális kommunikáció során, hiszen a mindennapi beszélgetésekben is nagy lehet az eltérés: Specifikus kultúrákban általában rövidebb és személytelenebb a fecsegés, és lényegretörőbb a fontos dolgok megbeszélése, míg diffúz kultúrákban sokat beszélnek személyes kérdésekről, és a beszélgetés tárgyát is több illusztrációval kísérik.