Hall megfogalmazásában a kontextus egy kommunikációs aktust vagy eseményt körülvevő információ és háttér. Erős kontextusú kultúrákban, más néven magas kontextusú kultúrákban, a kommunikáló partnerek előtt ismertek a helyzet hátterének részletei. Ez a tudás gyakran implicit. Olyan társadalmi háttér-információk halmaza, melyeket generációról generációra adnak tovább, és amelyeket az adott társadalom tagjai a szocializációs folyamat során sajátítanak el. Erős kontextusú országokban nagy jelentőséget tulajdonítanak az emberi kapcsolatoknak. Az információáramlás gyors és koncentrált. Azért gyors, mert az emberek sok közös háttértudással rendelkeznek a társadalomról, az intézményekről, a hivatalos és nem hivatalos ügyekről, „félszavakból” is értik egymást, tehát nem kell mindent külön szavakba önteni. Azért koncentrált, mert a szavakon kívül nagy jelentősége van magának a helyzetnek, a nem nyelvi kommunikációnak, az egymás iránti bizalomnak, így egyszerre több csatornán folyik a kommunikáció, sok mindent kimondatlanul is megértenek (vagy megérteni vélnek). Ezekben a kultúrákban a szóbeli egyezségek általában ugyanolyan érvényesek, mint az írásban rögzítettek. Ennek egyik oka az a gondolkodásmód, hogy „ha megbízom benned annyira, hogy üzletet kössünk, akkor nincs szükségem egy papírra ahhoz, hogy a bizalmat megerősítse”.