Izsó N. Sofia

Hermetikus lélektan

A belső világegyetem

A hermetikus világmodell – szinte az összes ezoterikus megközelítéshez hasonlóan – azt állítja, hogy a makrokozmosz benne foglaltatik az emberi mikrokozmoszban. A nagy beavatott szavaival: „A harmadik lény pedig az ember, aki a Kozmosz képmására alkotott” (Hermész, 2001, 173). Napjaink gondolkodói, például a transzperszonális pszichológia híres egyénisége, Stanislav Grof is hangsúlyozza, hogy „az emberi lény mikrokozmosz, amely tükrözi a makrokozmoszt... Mint fent, úgy lent. Mint kint, úgy bent” (László E., 1999b, 99). Grandpierre Attila (2002, 103) szintén felveti, hogy „az Ember lényege és a világegyetem lényege összefügg, mégpedig éppen lényegében”. Mégis, hogyan képzelhető el ez a különös állítás?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 466 1

Pszichológia

Az ősi tudás itt fekszik előttünk, csupán le kell hajolnunk érte. Hermész Triszmegisztosz, a nagy beavatott örök érvényű tanításait azonban csak a posztmodern tudomány képes igazolni. Hermész az embert a hierarchikusan rendeződött világmindenség szerves részének tekinti. Lelki és szellemi tartalmaink által működő tudatunk teszi lehetővé az univerzális összeköttetést. A hermetikus tanokhoz hasonlóan a modern tudomány is hajlik arra, hogy a világegyetem inkább tudattermészetű, mint anyagszerű képződmény: tehát egy végtelenül hatalmas makrotudati hálózatban élünk. Éppen ezért Hermész modellje csak lélektani szempontból érthető meg igazán. Az isteni és világi összetevőinkre vonatkozó hermetikus axiómák fontos útmutatót nyújtanak az ember egységes szemléletéhez. Ezt célozza meg az általam holopszichológiának nevezett irányzat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hermetikus-lelektan//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero