Mindez elvezet a mai globalizált világunk nyelvi és kulturális sokszínűségét érintő kérdésekhez. Jelenleg olyan világot élünk, melyben nemcsak a kommunikáció és a társadalmi jelenségek globálisak és globalizálódtak (lásd internet), hanem mindennek egyik fő mozgatórugójaként a gazdasági kapcsolatok is globális szinten zajlanak. A világgazdaságban pedig jellemzően törekszünk a minél szélesebb körű kommunikáció megteremtésére, vagyis hogy minél több ember (akár eltérő nyelvek beszélői) minél nagyobb arányban és minél hatékonyabban megértse egymást. A gazdaság szereplői ezért eleve egy megegyezéses alapú közös nyelven, az ún. lingua franca nyelven kommunikálnak. Ma már nem elképzelhetetlen, hogy (például multinacionális cégek üzleti tárgyalásán) két német cég német anyanyelvű vezetője is angolul tárgyaljon, hiszen a következő tárgyaláson esetleg egy teljesen más anyanyelvűvel, például egy török cégvezetővel kell majd tárgyalni, akivel a lingua franca nyelvén, angolul fog célravezetően kommunikálni. Ugyanis sokkal hatékonyabb mindig egy széles körben beszélt, mindenki számára érthető, eleve közös nyelven (itt: angolul) kommunikálni az üzenetet. A lingua franca nem csupán globalizált korunk terméke. Mint ismeretes, korábban a latin töltötte be ezt a szerepet, s vált így bizonyos foglalkozások szakzsargonjának nyelvévé, mely például az orvostudományban, biológiában a mai napig tartja magát. A lingua franca mint a közös kommunikációt szolgáló választott nyelv jelensége tehát évszázadokkal ezelőtt is szükséges volt. Ma ezt a szerepet az angol tölti be, s ezért függetlenül a nyelvek különbözőségeitől, az angol funkcionális jelentősége vitathatatlan, így ma már szinte kikerülhetetlenül szükséges az angol nyelv ismerete.