Gloviczki Zoltán

Ovidius ars poeticája


Görög költők

Ovidius kortársaitól és elődeitől szokatlan mértékben hivatkozik költő elődeire. Számtalan utalásban, felsorolásban erősíti meg nemcsak e hagyomány fontosságát, hanem saját örökös-szerepét is. Fontos látnunk, hogy ez a szerep nem feltétlenül, sőt, mint látjuk legtöbbször nem a korábbi alkotók műfajaival, stílusával, költői világával való azonosulást jelenti, hanem a költői hivatás, mondjuk így: küldetés büszke és hangsúlyozott felvállalását.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 455 5

Nem kétséges, hogy Horatius és Vergilius után a leggazdagabb utóélete a magyar irodalomban, sőt a folklórban is Ovidiusnak van. Hatása később kezdődött, mint amazoké, de mindmáig tart. Ovidius költő volt, s az Augustus-kor költészetének szellemisége ellen lázadt, mert – így Gloviczki – hazugnak, művészileg hazugnak érezte az ősök szokásai, a régi egyszerűség magasztalását. Ezért lesz fontos kérdéssé költészetében az igazság, természet és művészet viszonya. Ovidius nem a kevés kiválasztotthoz akar szólni, költeményeinek megszólítottjai nem annyira az egyes, meghatározott személyek, mint általában a férfiak, nők, a plebs, sőt a vulgus. Ovidius tehát nem hanyatlást jelent, hanem új kezdést, szakítást az előző kor értékrendszerével és az azt hordozó költészettel, az azt képviselő istenalakokkal, elsősorban Apollóval, szakítást a renddel, az augustusi rendezettséggel, ahol minden egyértelmű, egy folytonosan változó világban… Gloviczki kimutatja Ovidius költészetének egységét, azt, hogy nem lehet a műveket külön-külön elemezni, nincs külön Ovidius, a szerelmes költő és Ovidius, az epikus költő vagy száműzött költő, hanem minden művében egy egységes és – kényszer szülte kitérők ellenére is – következetes költői magatartás nyilatkozik meg.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gloviczki-ovidius-ars-poeticaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave