Gloviczki Zoltán

Ovidius ars poeticája

A vates a Fastiban

Külön említjük a Fasti néhány részletét, melyekben a vates-szerep a mű egészének interpretációját is befolyásolja. Egyetértve a monográfusok szinte mindegyikével,227 a Fasti a mi álláspontunk szerint is Ovidius legvitathatóbb, irodalmilag legkevésbé értékes műve. A költőtől távol álló téma, mely a késői elégiák tanulsága szerint nem valamely fejlődés, jellem- vagy érdeklődésváltozás eredménye, tipikusan képviseli a – csak – politikailag „motivált” alkotások gyengéit. Magával ragadó ovidiusi részei: Rhea Silvia megejtése, Lucretia tragédiája és a többi, rendre emlékeztetnek a költő igazi énjére és tehetségére, de egyúttal csaknem szétfeszítik a teljes mű tartalmi, formai és stilisztikai kereteit. Ovidius roppant fegyelmezett módon tart ki a választott cél mellett, ékes bizonyságát adva ezzel annak is, hogy általában sem ingeniumának áldozata. A Fastiban a kimondott személyes konfliktus is előtűnik, ahogy tudatosan nem enged a kísértésnek, igazán saját költészetébe szőni a kényszeredett témát. A negyedik ének bevezetőjében Venusszal folytat párbeszédet:

Tartalomjegyzék

OVIDIUS ARS POETICÁJA
Impresszum
BEVEZETÉS
chevron_rightEGYSÉG ÉS TUDATOSSÁG OVIDIUS ÉLETMŰVÉBEN
- Problémafelvetés
- A költő alakja és egyénisége
- chevron_rightEgység a sokféleség mögött
- chevron_rightA MŰVÉSZET ÉS A MŰVÉSZ ALLEGÓRIÁI
- chevron_rightKÖLTŐ ELŐDÖK ALAKJA OVIDIUS MŰVEIBEN
  - Görög költők
  - Latin költők
- chevron_rightOVIDIUS A MŰVÉSZETRŐL ÉS A MŰVÉSZRŐL
- chevron_rightPROGRAMVERSEK ÉS VALLOMÁSOK
- chevron_rightESZTÉTIKATÖRTÉNETI VONATKOZÁSOK
- chevron_rightFÜGGELÉK
  - A Medicamina Faciei
  - Epistula Sapphus
- chevron_rightFELHASZNÁLT IRODALOM

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 455 5

Irodalom Ókortudomány

Nem kétséges, hogy Horatius és Vergilius után a leggazdagabb utóélete a magyar irodalomban, sőt a folklórban is Ovidiusnak van. Hatása később kezdődött, mint amazoké, de mindmáig tart. Ovidius költő volt, s az Augustus-kor költészetének szellemisége ellen lázadt, mert – így Gloviczki – hazugnak, művészileg hazugnak érezte az ősök szokásai, a régi egyszerűség magasztalását. Ezért lesz fontos kérdéssé költészetében az igazság, természet és művészet viszonya. Ovidius nem a kevés kiválasztotthoz akar szólni, költeményeinek megszólítottjai nem annyira az egyes, meghatározott személyek, mint általában a férfiak, nők, a plebs, sőt a vulgus. Ovidius tehát nem hanyatlást jelent, hanem új kezdést, szakítást az előző kor értékrendszerével és az azt hordozó költészettel, az azt képviselő istenalakokkal, elsősorban Apollóval, szakítást a renddel, az augustusi rendezettséggel, ahol minden egyértelmű, egy folytonosan változó világban… Gloviczki kimutatja Ovidius költészetének egységét, azt, hogy nem lehet a műveket külön-külön elemezni, nincs külön Ovidius, a szerelmes költő és Ovidius, az epikus költő vagy száműzött költő, hanem minden művében egy egységes és – kényszer szülte kitérők ellenére is – következetes költői magatartás nyilatkozik meg.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gloviczki-ovidius-ars-poeticaja//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero