Az idősellátás sok évtizeden keresztül elsősorban a bentlakásos idősotthonokra épült. Ezek az otthonok a hazai viszonyok között sokáig az egészségügyi ellátórendszer perifériáján szerepeltek, és mint ápoló-gondozó intézmények sokban hasonlítottak az idős, krónikus betegeket ellátó kórházi osztályokra, meglehetősen kevés alkalmat kínálva az ott élőknek a változatos, tevékeny létre. A szervezett foglalkozások megjelenésével, a „foglalkoztatói” munkakörök létesítésével, majd az önálló mentálhigiénés szakmai csoportok működésével jelentős változások történtek ezen a területen. Mégis azt kell mondanunk, hogy a szervezett foglalkozások, aktivitási programok, szocioterápiás jellegű csoportmunka módszertanilag a mai napig kimunkálatlan terület, és e programokat szervező munkatársak szakmai képzettségével, felkészültségével kapcsolatos elvárások sem tisztázottak. Az idősek klubjaiban szervezett foglalkozások is hasonlóan kimunkálatlanok. A demenciával küzdők segítése terén a helyzet még tisztázatlanabb. Gyakran láthatjuk azt, hogy az ún. demensrészlegekben nincs szervezett program, a gondozottak strukturálatlan időkeretek között, inaktívan töltik napjaikat, és a tétlenség jelentősen gyorsítja szellemi hanyatlásukat.