A magyar WSz-személyek és a verbális kontrollszemélyek tesztelése sok tekintetben a más nyelveken végzett vizsgálatokhoz hasonló eredményeket hozott. A téri elemek, ugyanúgy, ahogy más nyelveken végzett korábbi vizsgálatokban is, nehezebbnek bizonyultak a WSz-személyek számára, de semmi esetre sem ezek jelentették az egyetlen okát annak, hogy a WSz-teljesítmény összességében gyengébb volt, mint a kontrollcsoporté. A magyar WSz-személyek, hasonlóan az olasz WSz-személyekhez, gyengébben teljesítettek a felcserélhető szereplőjű aktív mondatokon. Phillips és munkatársai (2004) eredményeivel ellentétben a magyar WSz-személyek a Sem X, sem Y szerkezeteken többet hibáztak, mint a kontrollok, és az alanyi alárendelő szerkezetet tartalmazó mondatokat is nehezebbnek találták. Összességében az eredményeink leginkább Volterra és munkatársai (1996) és Karmiloff-Smith és munkatársai (1997) eredményeivel vannak összhangban, megkérdőjelezve a morfoszintaxis WSz-en belüli érintetlenségének tézisét. Az egyre bonyolultabb szerkezeteket vizsgáló teszt azt mutatja, hogy a WSz teljesítmény elmarad a verbális kontrollcsoportétól, de a különböző szerkezetek viszonylagos nehézsége nagyon hasonló a két csoportban. Vagyis nem találtunk sajátos nehézséget a téri nyelvi szerkezetek megértésében.