A fejlődés zavarai és vizsgálómódszerei

A mondatkiegészítéses vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy önmagában a téri nyelv, amint azt a vizsgálatban tanulmányozott ragok használata mutatja, nem mutat szelektív sérülést Williams-szindrómában, ha a feladat nem kívánja a résztvevőktől egy valódi téri elrendezés leképezését és leírását. A két csoport teljesítménye hasonló szinten volt, és ez igaz volt a ragoknak mind a téri, mind a nem téri jelentésére. A kontrollcsoport általános tendenciája a jobb teljesítményre csak a téri jelentések esetében mutatott szignifikáns különbséget egyrészt a FELÜLET viszonyoknál, másrészt a STATIKUS és CÉL viszonyoknál. Vajon ez azt jelenti, hogy a téri nyelv bizonyos aspektusai valóban szelektíven sérülnek a Williams-szindrómában? A Williams-szindrómás személyek a kontrollokhoz hasonló pontszámokat kaptak, és valójában hasonló volt a teljesítménymintázatuk is. Mindkét csoport jobb teljesítményt mutatott azoknál a mondatoknál, amelyekben a ragok téri jelentésükben szerepelnek. Szemben a Téri ragok és Névutók feladat eredményeivel, sem a WSz-, sem a VK- csoportban nem volt szignifikáns ösvénytípus-hatás, vagyis a FORRÁS ugyanolyan könnyű volt, mint a STATIKUS vagy a CÉL. A ragok téri jelentésében a TARTÁLY viszonyok voltak a legkönnyebbek mindkét csoport számára. A nem téri jelentésű ragok esetében azonban mindkét csoportban szignifikáns volt az ÖSVÉNYTÍPUS hatása. A WSz- és a VK-személyek számára is nehezebbek voltak a STATIKUS ragok, mint a CÉL vagy FORRÁS ragok. Mivel itt az esetnek nincs inherens jelentése, és csak az igei fej lexikális specifikációjától függ, ez a megfigyelés valószínűleg az adott kifejezések relatív elsajátításbeli nehézségét tükrözi. Ugyanez érvényes arra a megfigyelésre, hogy a nem téri jelentésű ragoknál mindkét csoportban a TARTÁLY típus volt a legnehezebb.